Kaliforniai rémálom kritika

Home » Kaliforniai rémálom kritika

Kaliforniai rémálom kritika

By |2018-08-30T22:13:23+00:002018 augusztus 30th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , |0 Comments

Kaliforniai rémálom kritika
Sam L.A-ben tölti napjait, különböző partykon lóg, és a barátaival csavarog. Egyik ismerőse hatására, az élet „izgalmait és kalandjait” akarja átélni. Céltalanul tengődő hétköznapjaiból kiszakadva, szomszédja, a rejtélyesen eltűnő Sarah nyomába ered. Mialatt egyre közelebb kerül a lány eltűnésének megoldásához, rengeteg furcsaságra lesz figyelmes a környékkel kapcsolatban. A helyi képregény készítő grafikus, teljesen őrült felvetéseivel, egyből beférkőzik a könnyen befolyásolható Sam képzeletébe. Nagy hatással vannak még rá, a helyi, kezdő színészek és zenészek is. Teljesen magával ragadja a hollywoodi miliő, és az érzés átszövi mindennapjait. Elbűvöli, hogy valami felsőbb réteghez tartozhat, ha ismeri a megfelelő embereket és titkokat. Miközben szomszédja után kutat, elképesztő kalandokban lesz része, és sokszor életveszélybe is kerül.



Igazi kihívással áll szemben, aki beül a Kalifornia rémálom című, David Robert Mitchell filmre. A rendező, mintha egyszerre akarná belezsúfolni a filmbe, mindazt, ami karrierje során hatott rá. A klasszikus fim noir elemeket vegyíti egy thriller-vígjátékban, olyan nagy neveket megidézve, mint Hitchcock, Marilyn Monroe, vagy Wes Anderson.

Alfred Hitchcock hatását nemcsak a hatásos zeneválasztásban, de a feszültség felépítésében is erősen érezhetjük, illetve egy két jelenettel konkrétan utalásokat is kapunk, mint pl. a temetős-mozi jelenetben, vagy amikor feltűnik Sarah (Riley Keough) a medencében, amivel, egy az egyben Marilyn Monroe utolsó jelenetét koppintja le a rendező. Ezek a flashbackek nagyon jól illeszkednek a történetbe, és kifejezetten izgalmassá teszik azt. A már említett, vígjáték elemeket, afféle Wes Anderson-os látványvilággal kapjuk meg a filmben, ami még szürreálisabbá teszi az egészet.
Kaliforniai rémálom kritika
Nem szabad kihagyni a filmmel kapcsolatban, azonban az egyre divatosabb, már szinte önálló műfajként is tekinthető stoner-film klisét sem. Andrew Garfield, és sok más szereplő is, szinte az egész film alatt be van tépve. A stonerkedés azonban, sokat ront a film átlagán. Andrew Garfield zseniális lehetne, ha ezt az elemet kevésbé erőltetik a készítők.

Andrew Garfield már előző szerepeiben – Némáság, Fegyvertelen katona – is bizonyította, hogy érdemes figyelni rá, hiszen felnőtt ehhez a pályához, kifejezetten jó színész lett belőle. A Kaliforniai rémálomban sincs ez másképp. Elképesztően vicces és esetlen tud lenni, a kellő helyzetben pedig drámai, de ha kevesebb bódult állapotot produkált volna, talán jobban élvezhető lenne alakítása. Egyes jelenetek csigalassúságúnak tűnnek, és ez sokat ront, az amúgy hihetetlenül újszerű filmélményen. Emiatt a nézőnek elég kettős lehet a benyomása a filmről, hiszen amellett, hogy az eddig sohasem látott filmes megoldásokon meghökken, egyes jelenetek a végtelenségig el vannak nyújtva és lelassítják a filmet.
Kaliforniai rémálom kritika
A Kaliforniai rémálom ugyanis egy egyszerű, ám remek cselekményt választott, a tipikusan noir film témát, a rejtélyes hollywoodi gyilkosságsorozatokat. Ez már önmagában jó választás, azonban nem áll meg ennyinél a készítő, rengeteg misztikumot, és ez által, izgalmat visz a filmbe. Ezt pedig hihetetlen, szinte mesebeli képi világgal ábrázolja, amibe rengeteg szimbólumot, kódot és deja-vu érzést halmoz fel. Már szinte követni is nehéz az események láncolatát, annyi apró részlet ragadhatja meg a figyelmünket. A film végére azonban, lehetetlen eldönteni, hogy mi volt csupán képzelgés a kábítószerektől, és mi az, ami valóság volt Sam kalandos nyomozásában.

A főszereplő ártatlansága is megkérdőjeleződik, hiszen a filmben jó néhányszor bizonyítja, hogy ha kell elképesztően kegyetlen is tud lenni, legyen szó bármilyen konfliktusról, sokszor vérre menően elszánt.

Brutális jelenetekben és horrorisztikus elemekben is bővelkedik a film, és mindegyik igazán hatásosra és álomszerűre sikerült. Nem kevés kérdést fog felvetni, a közel 2,5 órás mű, annak, aki megtekinti, ugyanis teljesen szürreális a látványvilág és cselekmény is.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. augusztus 23.

Hazai forgalmazó: Cinetel 




A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: