Végállomás: esküvő kritika

Home » Végállomás: esküvő kritika

Végállomás: esküvő kritika

By |2018-11-03T13:10:57+00:002018 szeptember 6th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

Végállomás: esküvő kritika
Keanu Reeves és Winona Ryder, három közös film után (Kamera által homályosan, Drakula, Pippa Lee négy élete), újra együtt játszanak. Ezúttal egy romkomban, a Végállomás: esküvő című filmben, ami felett Viktor Levin a Mad Men-Reklámőrültek sorozat rendezője munkálkodott.

Winona Ryder, mindig is a tehetséges és közkedvelt színésznők közé tartozott, azonban nagyon kevés filmben láthattuk a közelmúltban, pedig nem is egy legendás film (Ollókezű Edward, Salemi boszorkányok) és alakítás fűződik a nevéhez. Az újabb áttörést karrierjében a Stranger Things című Netflixes sorozat hozta meg számára. A Végállomás: esküvő, így egy újabb, jó lehetőség, arra hogy fenntartsa rajongói érdeklődését.



Egy repülőtéren találkozik össze Frank és Lindsay, ahol egészen hamar beszélgetni kezdenek. Kiderül, hogy mindketten egy esküvőre tartanak Kaliforniába. A helyszín egy borvidék, és az azt körülvevő birtok, amely már önmagában is nagyon romantikus. A sors fura fintora, vagy a szervezők tréfájából kifolyólag a reptéren, a taxiban, és az esküvőn is egymás melletti helyeket kapnak, és kénytelenek folytatni a jópofizást egymással. Hamar egymás agyára mennek, két igazán magának való figurával állunk ugyanis szemben, akik nem csak az esküvőket és az ott jelenlévőket utálják, de a saját életükkel is tele van a hócipőjük. Idejük nagy részében szarkasztikus vicceket gyártanak egymásról, az exeikről és hihetetlenül jelentőségteljes munkájukról.

Az első perctől világos, hogy Isten is egymásnak teremtette őket, mégis nehéz természetük és furcsaságaik miatt nehezen akar kialakulni köztük a kölcsönös viccelődéseken kívül bármi is. A film végére kicsit oldódik a feszültség Lindsay és Frank közt, de addig még rengeteg megbeszélni valójuk akad.

Végállomás: esküvő kritika
A történetet illetően rém egyszerű filmmel állunk szemben. Nem kell viszont semmi erőltetett plusz adalék a filmnek. A két főszereplő sziporkázó párbeszédei ugyanis végig elviszik a hátukon a vígjátékot. Tényleg felemelő érzés látni két ilyen kaliberű színészt, már csak azért is, mert a kisujjukból rázzák ki a szerepeiket. A szerep ugyanis, nem igényel hatalmas erőfeszítéseket, teljesen természetes maradhat mindkét színész játéka. Annál inkább a szövegkönyv megtanulása. Hihetetlen monológokat kapott ugyanis Keanu, amire ügyesen és a kellő pillanatban visszavág Winona.

Oda-vissza passzolgatás megy az egész film alatt, és hosszú percekig szinte semmi sem történik, csak beszélgetnek. Annak ellenére, hogy nagyon jók a párbeszédek, és tényleg élvezet nézni a két színész folytonos csipkelődését, a film körülbelül a felétől kicsit unalmassá válik. Tényleg semmi nem történik benne, vagy maximum csak annyi, amire amúgy is mindenki számítana. Nem ártott volna a filmnek kicsikét nagyobb tartalom, hiszen az egyetlen, pár perces jelentben van némi izgalomban részünk. Így sem lehet haragudni azonban sem a készítőkre sem a színészekre, hiszen a maximumot kihozták a szituációból.

Kellett már ez a film, hiszen mindkét színészt sajnálatosan keveset látjuk, és kettejük kémiája jól érzékelhetően kiválóan működik a vásznon. Nyár végi, lusta napokra való vígjáték, ami mindenkit meg fog kicsit nevettetni, sőt még akár randi filmnek is jó választás lehet. Vicces és sziporkázó játékuknak reméljük lesz még folytatása, akár egy ennél merészebb történetet vállaló filmben is.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. szeptember 6. 

Forrás és fotó: Vertigo Média



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: