Macskafogó kritika

Home » Macskafogó kritika

Macskafogó kritika

Macskafogó kritika
Mit lehet írni egy több mint három évtizedes kult és egyben klasszikus rajzfilmről, ami ugyan csak Magyarországon világhírű, de itt nagyon? Például azt, hogy újra a mozikba kerül a Macskafogó. Digitálisan felújítva, ami dicséretes, nem annyira lényeges, mint az, hogy újra nagy vásznon láthatjuk sokunk kedvencét.

A macskák és az egerek valaha békében éltek, de mostanra a macskák annyira megerősödtek, hogy az egész egértársadalom léte veszélybe került. Csak egy új szuperfegyver hozhat remény, de annak tervei a világ másik felében, Pókióban vannak. Újraaktiválják hát a szolgálat kiégett, de profi ügynökét, Grabovszky-t, hogy szerezze meg azt. Eközben a macskák sem ülnek tétlenül, hanem Fritz Teufel igazgató vezetésével mindent megtesznek a végső győzelem érdekében. A közel 100 percben kapunk még vámpírokat, balettből szabadult gengsztereket, nő szuperjárgányt, rengetek idézhető egysorost, verbális és vizuális geget, hogy csak győzzük rekeszizommal. Hiába, a nyolcvanas években még tudtak rajzfilmet készíteni itthon, nem úgy, mint 20 évvel később. (Igen, a borzasztó folytatásra gondolok, ami a nyomába sem ér az első résznek, és csak celluloidpazarlásra volt jó.)

Az alaptörténet nem egy korszakos mű, de kellően lendületes. Épp csak alapot szolgáltat a karakterek bemutatására és szituációk kivitelezésére. Ám ami igazán kiemelkedő, az a színészi, pontosabban szinkronszínészi munka. Igazi sztárok adják a szereplők hangját. Benedek Miklós, Sinkó László, Mikó István, Körmendi János, Haumann Péter, Kern András, csak hogy a legfontosabb karaktereket említsem. És bár tőlük egy telefonkönyv felolvasását is napokig nem unnánk meg, olyan szövegetek adnak a szájukba, hogy mind a tíz ujját megnyalja utána bárki.
Macskafogó kritika
Bár sokan még mindig azt hiszik, a rajzfilm nem csak a gyermekmesék terepe. Ez a film is remek példája ennek, hiszen rengetek utalás inkább érthető felnőttek, mint a gyerekek számára. Főleg, mert az egész mű egy cinikus humorral tálalt szatíra/paródia keverék. Lengyel nevű, elpusztíthatatlan szuperügynök, német és olasz főgonosz, óriásrobot, mexikói vámpírok, kell ennél több?

A film bizonyította, hogy érdemes minden korosztály figyelmére, és az elmúlt évtizedek sem csorbították érdemeit.  Ma is épp oly’ vicces és szórakoztató, mint volt 1986-ban, pedig ma már minden film elérhető itthon is, nem úgy, mint a VHS korszak hazai hajnalán.

Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg a nagyvásznon, ahová az ilyen időtlen klasszikusok valók. Százalék nincs, mert szükségtelen. 🙂

Hazai bemutató: 2018. szeptember 13.

Hazai forgalmazó: Pannonia Entertainment

A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: