Virágvölgy kritika

Home » Virágvölgy kritika

Virágvölgy kritika

By |2018-09-21T09:30:32+00:002018 szeptember 21st|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , |0 Comments

Virágvölgy kritika
Csuja László játékfilmje sikeresen vette a Karlovy Vary Filmfesztivált, így természetesen a Popcorn Project sem hagyhatta ki. A tények: Csuja amatőr főszereplőkkel forgatta a filmet, Réti Lászlóval (többszörös Speciális Olimpiai bajnok) és Berényi Biankával (EU Cannibal), részben utóbbira íródott a forgatókönyv, bár az interjú szerint elég lutri volt, hogy ő kapja a szerepet. A Virágvölgy című filmhez leginkább a road movie-címkét tudták kapcsolni. Ezek után – bár a játék- és művészfilmek távol állnak tőlem – úgy gondoltam, hiba lenne kihagyni.

Amit mindenképpen el kell mondanom: a film végig mellbevágóan ábrázolja a magyar valóságot, és ez néhol már egész kényelmetlen volt. Fantasztikus vágókép, remek képi világ a film legutolsó jelenetéig, tényleg jó operatőri munka.

Bár a film végéig merengtem, de nem tudtam teljes biztossággal megmondani, hogy milyen fajta pszichés zavarral küzd Bia karaktere. Talán visszamaradt személyiség lehet, mivel a történet folyamán a csapongó érdeklődés, félelemhiány és felelőtlenség jellemzi (van, hogy jobban érdekli egy tyúk, mint a csecsemő). Laci karakterén keresztül a néző megismerheti az ország ellátórendszerének egyik nagy hiányosságát: lefedettség.

Érdekesen használja még ennek a szakmának egy-egy aspektusát, néhol felcsendülnek szakszavak, gyámság, anyaotthon, de nem nevezném teljesen szakszerűnek. Viszont inkább tekintem szakmai filmnek, mint road movie-nak. A visszatérő zenei aláfestés (Ocho Macho – Jó nekem) egy ponton elgondolkodtat (engem biztosan sikerült), hogy mi is szükséges a boldogsághoz, ha a két főszereplő az adott helyzetben teljes (?) átéléssel tudja énekelni.
Virágvölgy kritika
Ahogy már leírtam, amatőr színészekkel van dolgunk ennél a produkciónál, de az utolsó jelenetig ingerelt, hogy a színészek polgári keresztnevét kapták a karaktereik. Nehéz elképzelnem, hogy ettől könnyebb lett volna beleélni magukat a szerepükbe. A családi háttérről minimális ábrázolást kapunk, a fő vonal road movie-hoz illően a menekülés, utazás.

Néhol a realitásábrázolás kicsit szürrealitásba csap át, ezeknél a jeleneteknél nem igazán tudtam, hogy lelki világból eredő dilemmát toltak a képembe, vagy csak városi neveltetésből fakadó ismerethiány a helyzet alapja? Egyértelműen lekövethető a film történeti szála, végig az orrunk elő tolják, ettől függetlenül el voltam veszve. egy-egy jelenet között keresnem kellett a kapcsolati pontot.

A majdnem másfél órás alkotás több kérdést hagyott/feszegetett, mint amennyi válasszal szolgált volna, néhol pedig levedlette a játékfilm jelleget, és aggódva figyeltem, vajon történik-e egy megrázó tragédia valamelyik szereplővel. Nehéz értékelnem a filmet, mert egyrészt nyilván örülök, hogy magyar film sikereket ér el, másrészt ki kell jelentenem: nem élveztem. Inkább éreztem több helyen nyomasztónak, az intézményeket bemutató jeleneteket pedig kínzóan ismerősnek. Igaz, hogy nem vígjátékra ültem be, viszont ettől az információtól még nem tudtam megkedvelni a filmet.

Bár a 22:30-as vetítéshez volt szerencsém, de ékesen szólt a film népszerűségéről, hogy ketten ültünk az egész teremben. Tudom ajánlani azoknak, akik szeretnék követni a magyar filmes kultúra fejlődését napjainkban, kíváncsiak valami újra, érdekesre, illetve a kortárs művészet rajongóinak. Ha valaki nehezebben hagyja hátra a komfortzónáját (a jelek szerint szerves tagja leszek a csoportnak), annak nem feltétlen sikeres megpróbálnia ezt a filmet, de saját felelősségre nyugodtan, én sem utáltam meg, csak bajosan értelmezem.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. augusztus 30.

Hazai forgalmazó: ELF Pictures

A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: