Peppermint – A bosszú angyala kritika

Home » Peppermint – A bosszú angyala kritika

Peppermint – A bosszú angyala kritika

By |2018-11-14T13:05:23+00:002018 szeptember 27th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , |0 Comments

Peppermint - A bosszú angyala kritika
Jó néha a bűnös élvezeteknek hódolni. Ezt a filmesek már a szexuális forradalom idején, a ’60-as években tudták, melynek eredménye az exploitation mozik térnyerése lett, azaz az olyan műveké, melyek kiszolgálták a nézők ősi, állatias ösztöneit. A műfajnak köszönhetően születhettek meg a vértől iszamlós splatter horrorfilmek és hát a pornó is. A történet lényegtelen, a cél csupán annyi, hogy a befogadó kielégüljön. Ilyen bűnös vágy lehet az is, amikor szeretnénk látni az irtózatosan szemét alakok megbüntetését. Nyugodtan kérdezze meg bárki akármelyik ismerősét arról, hogy mit gondol a pederasztákról, rögtön lehull róla az álarc!

És mit érdemelnek azok, akik egy eleve hányatott sorsú anyának lelövik egy szem gyermekét és szeretett férjét, majd a korrupt bíróság még fel is menti a gyilkosokat? Biztos sokaknak lennének ezzel kapcsolatban merész elképzelései, sajnos azonban a Peppermint – A bosszú angyala, mely központi témává emelte a bosszút, zsebkendővel nyúl a témához.



Pedig a kezdés abszolút rendben van, hiszen elég hamar és ügyesen sikerül emocionális kapcsolatot létesítenünk a szereplőkkel, kiknek hiánya valóban fájó és nem csak kötelező elemként vannak a vásznon. Erre eddig egyetlen Megtorló-adaptáció sem volt képes. Ezért is nagyon-nagyon rossz érzés, hogy amikor eljön a bosszú ideje, akkor hősünk (Jennifer Garner) büntetéseit azokkal szemben, akik tevékenyen is részt vettek a mészárlásban, azokat jóformán elmismásolják az alkotók. Két szereplőt konkrétan csak megemlítenek, hogy mi történt velük. Helyettük a játékidő második felében random latinó gengszterek kivégzését nézhetjük, ami rendben is van a maga módján, de közel sem okoz akkora élvezetet, mintha láthattuk volna a tenyérbemászó ügyvéd elkapását. A fő célpont természetesen a banda feje, amely egy annyira egydimenziósra sikeredett, hogy kár szót is pazarolni rá, hiszen igazi archeo-típusa „fajtájának”.
Peppermint - A bosszú angyala kritika
Mindez azért is érthetetlen, mert pont az lenne az egész film lényege, hogy végignézzük az igazságosztást, helyette azonban kiüresedett akciójeleneteket kapunk, mindenféle komolyabb tét nélkül, mert hát addigra a lényegi szereplők már rég halottak. Ekkora ziccert még a magyar futball-válogatott sem szokott kihagyni. Ennél fogva még egy klasszikus bosszúfilmet sem kapunk, de még az erőszak ábrázolás is annyira visszafogott, hogy majd egy éve múlva a kereskedelmi tévék vasárnap délutáni sávjában is nyugodtan levetítésre kerülhet.

Nagy kár, pedig több alkalommal is húzhattak volna a megkeseredett női karakterrel valami váratlant, ám inkább csináltak egy szegény ember Megtorlóját, nőkre szabott verzióban, csak éppen elfelejtették kihangsúlyozni annak nőiességét, leszámítva az anyai ösztön fel-fellángolását. Ezt leszámítva azonban hősünk akár férfi is lehetne, nem változtatna a lényegen. Sajnálatos, hogy a rendező, Pierre Morel az Elrabolva hatalmas sikere óta csak ehhez hasonló vergődésekre képes (Gunman, Párizsból szeretettel), szegény még saját magát sem képes kellőképpen ismételni.

Tény azonban, hogy a minimális elvárásokat hozza a film, vagyis kellően pörgős, akciódús és mint már említésre került, könnyen lehet rokonszenvezni Garner karakterével, a színésznő pedig szerencsére nem hozta vissza Elektrát (brrr….). Ha az alkotók sokkal merészebben állnak hozzá, akkor akár a klasszikusok között is végezhette volna a Peppermint – A bosszú angyala, de így csak egy a sok közül. Unalmas délutánt el lehet vele ütni, arra viszont tökéletes.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. szeptember 27.

Hazai forgalmazó: Freeman Film



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: