Csuklyások – BlacKkKlansman kritika

Home » Csuklyások – BlacKkKlansman kritika

Csuklyások – BlacKkKlansman kritika

Csuklyások - BlacKkKlansman kritika
Spike Lee sohasem tartozott a visszafogott rendezők közé, de legújabb munkája, ami visszanyúlik filmes gyökereihez (Szemet szemért), nagyon provokatív és szókimondó. A rendező már a Csuklyások első 5 percében a néző tudtára adja, hogy miről is fog szólni ez a film, és ezt az erős felütést sikerül a játékidő utolsó percig kitartania. Mivel egy úgymond „öntörvényű” rendezőről van szó , így számítani lehetett rá, hogy nem fog finomkodni és a szórakoztatás „álcája” mögé markánsan beleszövi saját politikai nézeteit. Természetesen ez egy kétélű fegyver, mivel nem mindenkinél ugyanúgy fog lecsapódni a film mondanivalója, sokaknak talán túl sok lesz az aktuálpolitikai utalás, vagy túl sok lesz a „Black Power”, de egy biztos: nem lehet szó nélkül elmenni mellette.



Már az alapszituáció is eléggé abszurd, mivel egy afroamerikai rendőr Ron Stallworth (John David Washington) telefonon keresztül beépül a Klux Klux Klánba. Természetesen személyesen már nem tudja képviseltetni magát, így kollégáját Flip-et (Adam Driver) „kérik” meg, hogy ő játssza el a gyűléseken Ron-t. A sztori igaz történeten alapul, természetesen rendesen ki lett színezve és fel lett turbózva, hogy a nézők által is fogyasztható, szórakoztató és stílusos film legyen a végeredmény. Spike Lee jó érzékkel adagolja a humort, a feszültséget és talán nem túl morbid kijelentés, de szerintem egy egészen menő alkotást tett le az asztalra. A műfaji besorolása is igen nehéz a Csuklyásoknak, mivel leginkább olyan, mint egy szatíra fekete humorral megfűszerezve, néhol már-már Michael Moore-t idéző társadalomkritikai áthallással.

Spike Lee filmje senkit sem kímél. Mindamellett, hogy rendesen kifigurázza a Klux Klux Klánt (És mit szoktatok együtt csinálni? Hát pl. Keresztet égetünk), a „Black Power” mozgalom is megkapja egy kicsit a magáét, csak, hogy ne legyen egyoldalú a mérce. Ezzel Spike Lee azt sugallja, hogy a hogy a túl radikális eszmék egyik oldalon sem szerencsések. A feketékre irányuló sztereotípiákat is felhasználja, amin szintén jókat lehet kuncogni. Például mikor Ron egy politikai összeröffenésen egy „Hé hugi mi újság? szösszenettel leveszi a lábáról a gyengébb nem egyik képviselőjét, és 2 perc múlva már le is dumálnak egy randit. Vagy mikor a Klux Klux Klán tagjai büdös niggereznek, aztán eszmefuttatásukat megszakítják egy „de egyet meg kell hagyni: táncolni azt nagyon tudnak” mondattal. 😀 A film tele van jobbnál-jobb poénnal, abszurd jelenetekkel, amik a valóságban nem történhetnének meg. A legváratlanabb pillanatban képesek a szereplők olyan oda nem illő dolgot csinálni, vagy mondani, amin igencsak jól lehet szórakozni.
Csuklyások - BlacKkKlansman kritika
Természetesen a megfelelő színészek nélkül nem működne a film. A beépült fekete zsarut John David Washington alakítja, akit a Nagypályások című sorozat Ricky Jerrett-jeként ismerhettünk meg. Itt sem hazudtolja meg (apjától örökölt) tehetségét, az eleinte visszafogott rendőrfiú lassan kibontakozik a szemünk előtt, és előadja a laza mindenre kész fekete akciófigurát, aki egyszerre kemény és érzékeny. Adam Driver-rel kiegészülve kicsit olyanok, mintha egy zsaru buddy movie-ból igazoltak volna át a filmbe. Egyszerűen szenzációsak együtt, tökéletesen kiegészítik egymást, és Adam Driver végre kicsit kilépett a komfortzónájából, és egy lazább, beszédesebb figurát alakít. Ez elsőre furcsa volt nekem, mert eddig szinte csak csendes, kicsit antiszociális figurákat játszott, de nagyon jól áll neki ez a „mókázás”, és szerintem nem teszek elhamarkodott kijelentést azzal, ha azt mondom, hogy Driver rövid időn belül az egyik legkeresettebb amerikai színész lesz.

A szórakoztatás álcája mögé „bújtatva” Spike Lee kemény kijelentéseket tesz, és rávilágít arra is, hogy a filmművészetnek bizony erős ráhatása van arra, hogyan ítélünk meg egyes embercsoportokat, és ezt a felelősséget egyetlen mozgóképes alkotóművész sem rázhatja le magáról. Egy film általában leképezi azt, hogy egy rendező/forgatókönyvíró hogyan látja a világot, és ezeket a gondolatokat jó eséllyel sikerül átadnia a nézőközönségnek is, abban reménykedve, hogy valóban megértik mi volt mondanivaló.

Mint már korábban írtam a Csuklyások – BlacKkKlansman egy felettébb szórakoztató film, ez viszont csak a felszín, és a mögöttes tartalom, a mondanivaló eléggé keserű és sajnos örök érvényű. A film utolsó 5 perce gyakorlatilag ráfagyasztja a néző arcára a mosolyt, és kicsit el is szégyelljük magunkat, hogy 2 órán keresztül olyan dolgokon nevettünk, amik egyáltalán nem viccesek. Ennyire erős befejezést filmnél régen láttam. Spike Lee olyan érzelmi töltetet adott az egész filmnek egy egyszerű közhelyes mondattal, hogy a könnyem majdnem kicsordult. Műve valószínűleg nagyon megosztó lesz, sokaknak talán túl nyers és túl politizáló lesz, ennek ellenére megtekintését mindenkinek erősen ajánlom.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. szeptember 27.

Hazai forgalmazó: UIP-Duna Film



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: