Csillag születik kritika

Home » Csillag születik kritika

Csillag születik kritika

Csillag születik kritika
Mindig bajban vagyok a kritikaírással, mikor egy olyan filmet látok, ami nagyon-nagyon tetszett. Próbálom a gondolataimat rendezni, és a szavakból olyan láncolatot szőni, ami visszaadja, hogy mennyire fantasztikus is volt az adott alkotás, de mégsem csap át ömlengésbe. A Csillag születik egy ilyen film: magával ragadó, letisztult, érzelmes, mentes minden hatásvadászattól. Bradley Cooper egy igazi rendező őstehetség, akinek stílusát leginkább Clint Eastwoodéhoz tudnám hasonlítani. Olyan egyszerűséggel mesél el egy mély szerelmi drámát, amire csak kevesen képesek. Elsőfilmes próbálkozása simán középszerűségbe fulladhatott volna, de alkotásában ott van az a plusz, amit nem lehet megfogni vagy nevén nevezni, egyszerűen érezni kell, hagyni, hogy átjárja minden porcikánkat. A Csillag születik kétségkívül a 2018-as év egyik legkiemelkedőbb alkotása.



Cooper-nek nem volt könnyű dolga, mivel ebből a sztoriból már készült három film, ráadásul az 1976-os verzió 4 Golden Globe díjat is begyűjtött. Nagy kérdés volt, hogy tud-e valami újat, valami olyat hozzáadni a történethez, ami miatt nem egy sima feldolgozásként tekintünk majd rá. Szerencsére megugrotta ezt az akadályt, és a plusz, ami kellet a sikerhez, az nem volt más, mint Cooper maga. Mind rendezőként, mind színészként nagyon magasra tette a lécet. Érződik a filmen, hogy a szívét-lelkét beleadta, és tiszteli annyira a nézőt, hogy nem valami vásári kacattal akarja kiszúrni a szemünket, hanem egy olyan élménnyel leszünk gazdagabbak, ami megéri a mozijegy árát. Olyan dolgokról mesél Nekünk, amit már ezerszer láttunk/hallottunk – talán unjuk is – de nagyon hamar rájövünk, hogy eddig nem a megfelelő embertől hallottuk.

Aki olvasott már tőlem kritikát azt tudja, hogy szeretem az olyan filmeket, amiknek „szíve” van (aki nem, az itt bepótolhatja 😛 ). Teljesen mindegy a műfaj, a lényeg az, hogy érződjön az a „szeretet”, amivel az adott alkotást készítették. A Csillag születik is ebbe a kategóriába tartozik, aminek én kifejezetten örülök, mivel szerintem túl kevés ilyen filmet készítenek. Egy ilyen remek alkotás eszünkbe juttatja, hogy mennyire szükségünk van a klasszikus értelemben vett romantikus balladákra, ahol igazi mély érzelmeket láthatunk a vásznon.
Csillag születik kritika
A Csillag születik nem tartogat meglepő csavarokat, hanem egy egyszerű, nagyon is életszerű történetet mutat be. A híres, de már kiégett rocksztár beleszeret egy ismeretlen, de nagyon tehetséges fiatal énekesnőbe. Kapcsolatukat már az elejétől fogva baljós felhők árnyékolják be, de szerelmük annyira erős és tiszta, hogy úgy érzik együtt bármivel meg tudnak birkózni. Viszont ahogy telnek a hónapok Ally (Lady Gaga) egyre sikeresebb lesz, Jack (Bradley Cooper) pedig egyre lejjebb csúszik a lejtőn. Vajon van Jack számára visszaút, hogy egyenesbe hozza életét, és maga mögött tudja hagyni a múlt árnyait?

A fenti kis ismertetőből kitűnik, hogy a film erőssége nem a történetben rejlik, hanem abban ahogy el van mesélve. Az első képkockától az utolsóig képes fenntartani a néző figyelmét, majd szép lassan bekúszik a bőrünk alá, és már csak azt vesszük észre, hogy teljesen a hatása alá kerültünk. Mindez köszönhető a nagyszerű zenéknek, a remek fényképezésnek és vágásnak, és nem utolsósorban a remek színészi játékának. Bradley Cooper pályája legjobb alakítását nyújtja a lecsúszott, alkoholista zenész szerepében. Rendkívüli mélységet ad Jack karakterének, akinek a gyengeségeivel már az első jelenetben szembesülünk, mégis képesek vagyunk együtt érezni vele, mivel Cooper játéka annyira ösztönös és természetes. Számomra szinte hihetetlen, hogy minden dalt ő énekel a filmben a saját hangján, ha esetleg abba akarná hagyni a színészi szakmát, simán lehetne énekes, mivel abban is igazán tehetséges. Bár lehet, hogy kapott néhány leckét Lady Gaga-tól. 🙂
Csillag születik kritika
És igen, elérkeztünk a film igazi mozgatórugójához Lady Gaga-hoz. Sok mindent lehet mondani róla, de a tehetségét egyszerűen nem lehet elvitatni. Ally szerepében egy teljesen új oldaláról ismerhetjük meg, minden manírtól mentesen, egy olyan alakítást tesz le az asztalra, amit még az igazán tapasztalt színésznők is megirigyelhetnének. Minden egyes mozdulata, arcrezdülése, gesztusa nagyon erős érzelmi töltettel rendelkezik, és iszonyatosan erős a kisugárzása is, egyfajta természetes belső szépség árad belőle. Lady Gaga lenyűgöző Ally szerepében, külön öröm volt smink nélkül látni, mivel ez még erősebbé tette amúgy sem gyenge színészi játékát. Szerintem nem túlzás, ha azt mondom, hogy Gaga egy igazán rendkívüli tehetséggel van megáldva, bármit csinál az nagyon hiteles, semmit sem csinál félgőzzel, ha bele kell halni a fájdalomba/szerelembe a vásznon ő megteszi, és Mi elhisszük Neki. A filmben sok gyönyörű drámai pillanatot neki köszönhetünk, ami valószínűleg Gloden Globe és Oscar jelölést fog számára hozni.

Mit írhatnék még erről a fájdalmasan szép alkotásról? Azt hiszem nincs már több szóra szükség, csak szemekre és fülekre, amik befogadják ezt a csodálatos romantikus balladát.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. október 4.

Hazai forgalmazó: InterCom



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: