Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) kritika

Home » Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) kritika

Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) kritika

By |2018-10-10T21:24:01+00:002018 október 10th|Categories: Kritika|Tags: , , , , |0 Comments

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) kritika
Felnőttet játszó, mégis érzelmileg fejletlen kamaszok, elérhetetlen szülők, első szerelmek, külsőségek, bántó szavak, összetört bizalom és menekülés a halálba… Ezt a történetet meséli a magyar tinifilm, amely legalább annyira szól a szülőknek, mint a kamaszoknak.

Mindenki tudja, hogy a fiatalok a kütyük birodalmában töltik a fél életüket. (Sőt, ha már itt tartunk, mindenki más is.) Nem véletlen, hogy a filmkészítők és a regényírók is egyre gyakrabban nyúlnak ehhez a témához, és leginkább az internet negatív hatásaira és veszélyeire helyezik a hangsúlyt. Ezt dolgozza fel Schwechtje Mihály Remélem, legközelebb sikerül meghalnod 🙂 című filmje is, amely azonban csavar egyet a szituáción: az internetes zaklatást nemcsak az áldozat, hanem az elkövető szemszögéből is bemutatja, amit részben úgy ér el, hogy bár a cyberbullingot és az online identitás megbízhatatlanságát tematizálja, nagyon nagy hangsúlyt fektet arra, mi történik az offline térben.



Eszter 16 éves csinos, elvarázsolt lány, aki titokban belezúgott fiatal angol tanárába, és akinek felborul az élete, mikor „Csababá” Angliába költözik családjával. A férfi elválásuk után írogatni kezd a lánynak, majd az internet segítségével távkapcsolatba kezdenek. Azonban nem mindenki az, akinek hallatszik, és hamarosan Eszter sem érzi magát olyan jól ebben a kapcsolatban, mint az elején… Amikor pedig eljön a szemszögváltás, megtudhatjuk, ki ül a gép másik oldalán valójában.

A Remélem, legközelebb sikerül meghalnod nagy érdeme, hogy bár címe alapján a cyberbullingról szól, valójában azt mutatja meg, milyen társadalmi és érzelmi folyamatok vezetnek ahhoz, hogy valaki online visszaéljen a másik bizalmával, beszóljon neki, sőt, mélységes elkeseredésbe taszítsa. Hiába a poénok, a csilli-villi mobiltelefon vagy a bimbózó szerelem, mindent tönkretesz az, hogy mennyire fejletlen a fiatalok érzelmi intelligenciája és mennyire figyelmetlenek és érdektelenek a szülők. Iszonyatosan nagy a szakadék a két generáció között: egyetlen igazi párbeszéd sem hangzik el, szó szerint párhuzamos életet élnek, és a szülők gyakran a telefonjukba merülnek akkor is, amikor ezek a párhuzamos életek találkoznak.
Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) kritika
Ezzel egyidejűleg a kamaszoknak érzelmi támaszra lenne szükségük, és egy olyan tanácsadóra vagy példaképre, aki képes bemutatni, milyen az igazi szerelem, hogyan közelítsenek a másik nemhez, hogyan merjék feltárni az érzelmeiket, és elmondani, ha gond van. Ezt azonban egyik kamasz sem kapja meg: Eszter teljesen visszahúzódik a saját világába, és az anyja meg sem próbálja megérteni, mi zajlik benne („Már megint mit sírsz?”); Beni pedig förtelmesen bánik a nőkkel és a kortársaival, azt hiszi, mások megalázása menő, viszont az ő egóján senki sem ejthet foltot (ezt valószínűleg szigorú édesapjától tanulta…).

A legkomplexebben sérült karakter mégis Péter, mindenki céltáblája. A fiú olyanokkal lóg, akik mindig megalázzák, és így nem tudja és nem meri kifejezni a saját érzelmeit vagy túllépni a félszegségén. Szinte azért kiált, hogy bántsák, közben pedig olyan sebeket szerez, amiket nem képes feldolgozni. Mivel nem tud megnyílni senki előtt, hamis online identitást vesz fel, és régi angol tanára képében próbálja meg elcsábítani Esztert. Csakis így tudja kimondani azokat a rajongással teli szavakat, amiket a valóságban szeretne közölni a lánnyal, azonban annyira esetlen és érzelmileg annyira elszigetelt a többi embertől, hogy még ezt az általa kreált párkapcsolatot sem tudja hosszú ideig fenntartani.

Hamarosan durva, követelőző és kapcsolatfüggő lesz, megpróbálja magához láncolni a lányt, ugyanakkor meg is alázza, s bár nem bukik le, elveszíti azt a bizalmat, amit sikerült kiépítenie, és csak azt éri el, hogy Eszter máshoz kezd el vonzódni. A cyberbullying csak a karakterek bemutatása utána történik meg, és bár a cselekmény alakítása szempontjából lényeges elem, nem bontják ki annyira, hogy tényleg azt az érzelmi spirált érzékeltessék vele, amely öngyilkossági kísérlethez vezethet.

Összességében sokkal nagyobb hangsúlyt kap az, hogy mi vezet cyberbullinghoz, mint az, hogy ez milyen hatással lehet egy fiatalra. Így nem azon agyal a néző, hogyan lehetne megakadályozni a cyberbullyingot, és megvédeni tőle a fiatalokat, hanem azon, hogyan lehetne megelőzni azt, hogy valaki érzelmileg ennyire szétessen. És a filmnek igaza van: hosszú távon ez jelenti az egyetlen megoldást.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. szeptember 13.

Hazai forgalmazó: Vertigo Média



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: