Sötét folyosók kritika

Home » Sötét folyosók kritika

Sötét folyosók kritika

Sötét folyosók kritika
Horrorfilmet igenis lehet művészi igényességgel elkészíteni, lehet bele igazi karakterdrámát helyezni, csak ehhez egy megfelelő történet kell, megfelelő rendezővel és megfelelő színészekkel. Ilyen filmművészeti tökéletesség például a svéd Engedj be!, mely remek érzékkel egyensúlyoz a klasszikus skandináv szocidráma műfaji kereti és a horrorra jellemző panelek között. A Sötét folyosók c. filmnek is megvolt ehhez minden lehetősége, vagyis egyedinek tűnő történet, karakterdráma, bevált európai rendező és még egy ismert tehetséges színésznő is Uma Thurman képében, de valahogy mégsem jött össze szinte semmi sem az elvárásokból.



A történet szerint a 17 éves Kit-et (AnnaSophia Robb) annyira megviselte, hogy gyerekként elvesztette apukáját, hogy folyamatosan csintalankodik, ezért a szülök jobb híján beíratják egy drága, mindentől távol eső magániskolába, melyet „különösen tehetséges gyermekeknek” tartanak fenn. Az épület annyira gótikus, hogy a minimális áramellátás miatt gyér fény és félhomály teríti be az egész épületet, ami azért egész jó atmoszférát tud teremteni egy horrornak. Főleg, hogy az iskolában még a diákok és a tanárok száma is minimális, a házinénivel együtt vagy tízen (!) tartózkodnak összesen az intézményben, ami talán még egy tolna megyei faluban is kevésnek számítana.
Sötét folyosók kritika
Az öt tinédzser lány persze mind problémás a maga módján, sajnos azonban arra a film nem fecsérel időt, hogy jobban megismerjük őket, pedig igény azért lenne rá, de hát minek, ha cserébe a torkunkon nyomják le, hogy a főszereplőnek mennyire hiányzik apuci? Mindenesetre mindegyikük elkezd valamilyen területen indokolatlanul látványosan nagy tehetséget mutatni, legyen az a zene, festészet vagy a matematika. A furcsaságokat pedig tovább tetézik a suttogó hangok és az árnyak a falon… és nagyjából semmi más.

A film szerkezeti felépítése ugyanis klasszikus építkezős, csak itt éppenséggel egy Jenga-tornyot kell elképzelni, vagyis a játékidő végére az egész cselekmény a néző szeme láttára összedől, mert mint kiderül, már az alapok sem voltak rendben. Ennél részletesebben ezt nem fejteném ki, mert az már erősen spoilerese lenne, de tény, hogy a történetnek igazából nincs túl sok értelme. A befejezés pedig úgy kapkod, hogy közben kínossá és nevetségessé válik, ezzel kitörölve a szerencsétlen néző minden szép emlékét a film elejével kapcsolatban.
Sötét folyosók kritika
A Sötét folyosókon látszik ugyan a próbálkozás, hogy több akar lenni egy tucat kísértetes horrornál, de a drámainak, sőt művészibb jelenetei annyira manírosnak és modorosnak, hogy a reakció nem lehet más rá, mint a kényelmetlen fészkelődés. Az pedig már a mélypont, amikor konkrét lopással is próbálkozik, így kerülhetett bele a Vonzásokból az ominózus kétkezes zongorajelenet, csak éppen mindenféle érzékiség és feszültség nélkül.

A legnagyobb probléma azonban a filmmel az, hogy egyszerűen sokszor elfelejt horrorként viselkedni, az ijesztgetés hol vásári vagy harmatgyenge vagy egyáltalán nincs is semmiféle feszültségkeltés csak rosszabbnál rosszabb dialógusok. A Nagy Sötét Titok hamar kitalálható, a karakterek pedig olyan gyorsan váltanak jellemet, mint egyszeri képviselő a választások után.

Ez az a film, amire el lehet vinni gyengébb idegzetű ismerőseinket, hogy utána azok elmondhassák, hogy „túléltek egy horrorfilmet”. Hagyjuk meg őket abban a kellemes állapotban, hogy tényleg azt láttak!

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. október 11.

Hazai forgalmazó: ADS Service



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: