Halloween kritika

Home » Halloween kritika

Halloween kritika

By |2018-11-03T12:57:16+00:002018 október 26th|Categories: HorrorAddicts, Kritika|Tags: , , , , , , , , , , |0 Comments

Halloween kritika
Hogy melyik horrorfilm tekinthető hivatalosan az első slashernek, azt nehéz lenne megmondani, hiszen ezt a megtisztelő címet narratívája miatt simán oda lehetne ítélni az 1974-es Fekete karácsonynak és a Halloween-nel egyidős, 1978-as The Toolbox Murdersnek is. Akárhogy is vesszük, hogy a szubzsáner műfaji alapjait mégis csak John Carpenter klasszikusa rakta le a karakteres, maszkos és persze félelmetes gyilkos megjelenítésével.
allowfullscreen=”allowfullscreen”>
A műfaj azonban nagyon hamar irányt váltott, hiszen 40 évvel ezelőtt még rá lehetett hozni a frászt a nézőkre azzal, hogy egy lelketlen szörnyeteg vadászik fiatalokra egy random amerikai kertvárosban, az idő múlásával azonban a rettegést felváltotta az az alantas vágy, hogy a dorbézoló fiatalok megfizessenek „bűneikért”. Ennél fogva az áldozatokért már senki nem aggódott, hiszen mindig akadt legalább egy túlélő, ráadásul karaktereiket direkt irritálóvá degradálták a gátlástalan forgatókönyvírók, hogy haláluk minél nagyobb öröm legyen a nézők számára. Így lett Freddy Krueger félelmetes démoni alakjából is egy humoros, negatív hős, kinek feltűnései nem rettegést váltottak ki az emberből, hanem rajongást.

Michael Myersért, mint karakterért azonban mindig is nehéz volt rajongani, hiszen hiába élt meg vagy féltucat folytatást és egy két részes remake-t, figurája mindvégig homályos maradt, hiszen nehéz azonosulni egy olyan lénnyel, aki csak azért öl, mert izé… ilyennek született. Míg a többi „pályatársát” valamiféle bosszú hajtotta, addig Myers megmaradt az ismeretlen pszichopata „mumusnak”, ami azért valljuk be, kevés.
Halloween kritika
Jelen alanyunk úgy viselkedik elődjeivel, ahogyan a legutóbbi két Texasi láncfűrészes-film próbálkozott, azaz eltörölt minden korábbi verziót és csakis az első részt vette alapnak. Bőrpofa kalandjaival szemben azonban a Halloween alkotói nagyon is értették a dolgukat, mivel a film kellő tisztelettel adózik a nagy előd előtt, mind a cselekmény narratívájában, mind pedig a kivitelezés terén. Több esetben is ugyanazok a képsorok köszönnek vissza, csak éppen más megközelítésben. A zene alapjai szerencsére megmaradtak, azért pont annyit változtattak rajta, hogy az összhatás ne tűnjön avíttnak.

Maga a történet viszont meglepően frissen hat, még ha szigorúan véve csupán arról van szó, hogy Myers kiszabadul és ismét abba az álmos kisvárosba megy gyilkolni, ahová 40 éve is benézett – a dátumot pedig ki nem találja a kedves olvasó. Ez azonban csak a felszín, ami alatt ott lakozik egy komoly karakterdráma Laurie-val (Jamie Lee Curtis), aki még mindig nem tudta feldolgozni azt, hogy fiatalkorában az életéért kellett küzdenie egy mániákus gyilkossal szemben. Szanatóriumi elfekvés helyett azonban hősnőnk Sarah Conorosra vette a figurát és házából erődöt épített, amit telepakolt mindenféle fegyverrel, készülve arra a napra, amikor ismét szembe kell néznie ellenségével. Ennek a felkészülésnek viszont meg is lett a böjtje, mivel paranoiáját kivetítette lányára (Judy Greer) és unokájára (Andi Mitchak) is, ezzel pedig sikerült elüldöznie magát tőlük, mert ugye elég nehéz olyasvalakivel együtt élni, akit végig egy rögeszme hajt.

Bevallom engem mindig is zavart Carpenter filmjének a lassúsága és hát a vérengzés terén is meglehetősen visszafogottra sikeredett, persze akkoriban ez nem volt még mérce. David Gordon Green (Joe, A válságstáb) azonban figyelembe vette az új idők szavát és a film tempója kellőképpen idomul a kor elvárásainak, ugyanez pedig elmondható a gyilkosságokról is, melyek pont annyira kegyetlennek, amennyire az elvárható egy ilyen kaliberű műtől, még ha a tökként széttaposott fej már kissé komikusan is hat.
Halloween kritika
Ugyanakkor azzal továbbra sem vagyok kibékülve, ha egy horror nem veszi észre, hogy milyen évet is írunk: a digitalizáció alig van jelen, még az autókból is jóformán csak 20-30 éves modelleket látni. Egy olyan korban élünk, amikor egy gyilkosság híre a közösségi médián futótűzként terjed, ennek ellenére még a rendőrség sem (!) szólna a városka lakóinak, hogy bocs, de megszökött az a pszichopata állat, aki 40 éve itt gyilkolt és amúgy idetart, az egyik benzinkúton már meg is ölt pár civilt. Ennek eredményeképpen mászkálhatnak nyugodtan a jelmezes gyermekek az utcán és tarthatnak bulit a tinik. Pedig ráadásul ennek egy traumatizált városnak kellene lennie!

Cserébe viszont kapunk popkulturális kikacsintásokat, utalásokat és beszólást a korábbi Halloween-filmekre, szóval az összképet vehetjük 1:1-nek. Az áldozatokért ugyanakkor továbbra sem lehet aggódni, pedig látszik a törekvés azzal, hogy az atmoszférát sikerült megteremteni a kellő feszültségkeltéshez. Mondhatni a hangulat hidegrázósan a régi, nosztalgikus, de semmiképpen se reked meg az első rész dicsőségében, a saját jogán is erős darab lehetne.

A végeredmény ennek megfelelően egy klasszikus értelemben vett igazi horror, melyre nyugodtan be lehet ülni, senki se fog elégedetlenül távozni. Sajnos rég volt már ilyen is.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. október 25.

Hazai forgalmazó: UIP-Duna Film

A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: