Bohém rapszódia kritika

Home » Bohém rapszódia kritika

Bohém rapszódia kritika

By |2018-11-03T12:57:04+00:002018 október 29th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , , |0 Comments

Bohém rapszódia kritika
Jómagam a Queen-re mindig is egyfajta hídként tekintettem a pop- és a rockzene kedvelői között, olyan együttes, aminek legalább egy-egy slágerét mindenki szereti. A banda a mai napig megkerülhetetlen részei a popkultúrának, dalaik nem váltak avíttá, a mai napig aktuálisak és erőteljesek. Éppen ezért kifejezetten meglepő, hogy a zenekar tagjairól és kiváltképp a legendává vált énekes, Freddie Mercuryról még nem készült nagyjátékfilm. Egészen eddig.

Persze az is igaz, hogy a Bohém rapszódia című film születésének körülményei igencsak nehézkesek voltak, mivel az évek során cseréltek főszereplő színészt, forgatókönyvet és a végén még rendezőt is. Ironikus módon a mű megszületésének legnagyobb akadálya maga a banda két aktív tagja, Brian May és Roger Taylor volt, akik mindent megtettek, hogy az elhunyt zenésztársukról szóló film méltó legyen az emlékéhez. Sajnos azonban a végeredmény igencsak felemásra sikeredett.



A Bohém rapszódia ugyanis nem más, mint egy újabb, klisékkel teli életrajzi film, melynek a szerkezeti felépítése ugyanaz, mint a hasonszőrű társaiké: felemelkedés–> meghasonulás, konfliktus–> megbocsátás, béke–> katarzis, beteljesülés. Az első egy óra konkrétan tömény naivitás az együttesről, akiknek egyetlen akadály sem kerül az útjába, miközben könnyedén lépkednek fel a siker csúcsára, amit ők maximális józansággal tűrnek. Ugyanakkor a Hegylakó és a Flash Gordon után ez az a mozifilm, aminek a teljes játékideje alatt Queen szól (még hozzá természetesen Mercury hangjával, mert hát másként bukásra lenne ítélve az egész projekt), így nehéz nem haragudni rá, amikor tíz percenként elhangzik egy-egy megfelelő kontextusba helyezett sláger.

Mert az biztos, hogy az együttes igazi slágergyáros volt, csak éppen ezeknek a megírásának kulisszatitkaiba alig-alig kapunk betekintést, pedig az igazi rajongókat talán ez érdekelheti a legjobban, nem pedig szegény Mercury szexuális élete, ami mellett persze szintén nem lehet elmenni szó nélkül. Az énekes ugyanis biszexuális volt, akinek feminin attitűdje erősen kihatott a zenéjére, stílusára is. A valóságban azonban ez a téma mindvégig csak pletyka szintjén volt jelen a sajtóban, Mercury nem vált soha a melegjogok nagykövetévé, hiszen halálos betegségét is az utolsó pillanatig titkolta a nyilvánosság előtt. Eleve, ez az ember több volt mint egy meleg zenész, ő egy ikon, egy igazi tehetség volt, ezt azonban nem sikerült sem a filmnek, sem pedig az énekest alakító Rami Maleknek (Mr. Robot c. sorozat) megfelelően bemutatnia.
Bohém rapszódia kritika
Azért Malek alakítása kifejezetten meggyőző, a színpadi jeleneteknél el is hittem neki, hogy ő tényleg Mercury, ahogyan az együttes többi tagját életre keltő színésznek is, csak éppen a lényeget, azt a bizonyos pluszt nem sikerült megfogni. Külön nevetséges az az álszentség, amivel az egész film operál: a banda összes belső konfliktusa visszavezethető ahhoz a tagéhoz, aki már nem tud kiállni az igazáért, miközben őt magát olyannak próbálják beállítani, mint akit a szexuális orientációja roppantott össze és nem mondjuk a körülötte kialakult sztárkultusz.

Az is aranyos, ahogyan megpróbálják bemagyarázni a szerencsétlen nézőnek azt, hogy a zenekar tagjai egyfajta szentként kerülték a drogokat, a piás balhékat és a vad orgiákat, mintha ez teljesen természetes lenne a pályája csúcsán levő rock ‘n’ roll zenészektől a ’70-es években! A csúcs persze az, amikor maga Mercury megbicsaklik, a drogok és az orgiák rabjává válik, ám másik három zenésztársa mintapolgárként már saját családot alapított, természetesen egyik pillanatról a másikra, mert hát ez a film tényleg csak egy emberről szól, a többiek nagyvonalúan kivonták magukat a reflektorfényből.
Bohém rapszódia kritika
Ennek megfelelően az együttes fontos állomásainak nagyjából a felére jut idő, azok is csak említés szintén és csak azok, amelyek valahogyan előremozdítják a cselekményt. Így nem tudhatjuk meg, hogy milyen lehetett egy másik ikonnal, David Bowie-val együtt dolgozni, pedig az Under Pressure még fel is csendül! Továbbá kimarad a Star Wars „balhé”, a filmzene írásának varázsa vagy a frontember híres duettje Montserrat Caballéval. Helyettük megkapjuk teljesen 20 perces egészében a legendássá vált Live Aid koncertet, amit az énekes hattyúdalának állít be a film, pedig nos, korántsem volt az.

Mindezek ellenére nehéz haragudni a Bohém Rapszódia című filmre, mert a legtöbb zenével kapcsolatos jelenetet egyszerűen jó nézni és persze hallgatni. A hazai Queen-rajongók többsége felteszem elégedett lesz a látottakkal, mert nagyjából azt lehet kapni, amire számít az ember, csak sajnos semmi többet. Egy ilyen formabontó, meg nem alkuvó együttes ugyanis egy sokkal bevállalósabb produkciót és jóval kevesebb lódítást érdemelt volna.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. november 1.

Hazai forgalmazó: Forum Hungary



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: