A diótörő és a négy birodalom kritika

Home » A diótörő és a négy birodalom kritika

A diótörő és a négy birodalom kritika

A diótörő és a négy birodalom kritika
Talán feltűnhetett már, hogy egyre több felejthetetlen mesét, rajzfilmet dolgoznak fel újra, és próbálnak egy élőszereplős változatot csinálni belőle. Dzsungel könyve, Hamupipőke, a hamarosan debütáló Aladdin és még sorolhatnám a végtelenségig. Természetesen nem véletlenül, hiszen így próbálják meg még közelebb vinni a gyerekekhez a meséket, amiből persze a szülők sem maradhatnak ki, de valójában mind kíváncsiak vagyunk, mit tudnak kihozni egy-egy olyan történetből, amin mi is felnőttünk.



A Diótörőt nem csak ezekhez a mesékhez tudnám sorolni, hiszen ez az a történet, amit mindenkinek életében legalább egyszer meg kell néznie színházban. Ez az elég nagy kultusznak örvendő mese, amelyet láttunk már balettban, rajzfilmben, könyvben is. Hatalmas vállalkozás volt a készítők részéről, főleg úgy, hogy már a címéből is kiderül, nem a szokványos diótörőre kell számítanunk. De vajon sikerült A diótörő és a négy birodalom című filmnek hoznia az elvártakat vagy mégsem kellett volna hozzányúlni?

Clara (Mackenzie Foy) nemrég vesztette el édesanyját, amit igyekszik feldolgozni testvéreivel és apjával együtt. Karácsony estéjén egy különös ajándékot kap, amit még édesanyja szánt neki: egy dísztojást. Ez a cifra szerkezet azonban be van zárva, amit csak a megfelelő kulccsal lehet kinyitni, de az az ajándékhoz nem tartozott. Hamar rájön viszont, hogy ennek az ékes darabnak a készítője nem más, mint a keresztapja (Morgan Freeman), aki el is vezeti őt a kulcshoz. Clara ekkor csöppen bele a különös világba, ahol aztán rögtön elveszíti a kulcsot, így kénytelen annak keresésére indulni. Sok kaland és még több egér keresztezi az útját, mire rájön, hogy nem minden az, aminek látszik és a négy birodalom is rejteget még magában titkot.

Külön örültem annak, hogy nem egy remake-kel próbálkoztak, hanem kreatívan hozzátettek egy másik történetet, de azt úgy, hogy ne tűnjön el az eredeti, ami lássuk be nem kis feladat, hiszen ezek többsége általában balul sül el. De szerencsére, sikerült kivitelezniük. Például azzal, hogy Csajkovszkij zenéjét meghagyták, ami a film hangulatához sokat adott. Hasonlóképp a részletesen kitalált, kreatív jelmezek. Nem csodálkoznék, ha az Oscar-jelölések között találnánk pár hónap múlva.
A diótörő és a négy birodalom kritika
Cselekmény szempontjából nem mondom, hogy nem volt kiszámítható, de mivel ez a film főleg gyerekeknek szól, úgy gondolom számukra tökéletesen élvezhető lett. Karakterek között minden meg volt, ami egy mesébe kell: Clara, a kicsit eltérő gondolkodásmódú lány, aki hasonlítani akar nővérére és nem tudja elfogadni önmagát. A rejtélyes, mindentudó keresztapa, aki támogatja főszereplőnket, de természetesen a másik világban segítséget nyújtó címszereplőt sem hagyhatom ki: a Diótörőt. A történet egyik fő mozgatórugója, Keira Knightley, akit nem nagyon láthattunk még gonosz szerepben, azonban rendkívül hihetően hozta a hataloméhes, és önző, Cukrozott Szilva tündér szerepét.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a jelmezek mellett a zöld háttérrel is dolgoztak, és bár nem mondanám, hogy tökéletesen valószerű lett, viszont egyáltalán nem zavaró, sőt ez is hozzáadott egy kicsit a meseszerűséghez.

Összességében tehát úgy gondolom, hogy A diótörő és a négy birodalom egy családbarát film lett, ami a gyerekeknek különösen élvezhető lesz, a felnőtteknek pedig pár óra kikapcsolódást nyújt. Akik viszont szeretnének már hangolódni egy kicsit a karácsonyra, azoknak kötelező, hiszen amellett, hogy miután kijövünk a moziból egy Csajkovszkij dallamot fogunk dúdolni, már hazamennénk karácsonyfát díszíteni.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. november 22.

Hazai forgalmazó: Forum Hungary



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: