Egy nap kritika

Home » Egy nap kritika

Egy nap kritika

By |2018-11-26T14:01:40+00:002018 november 19th|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , |0 Comments

Egy nap kritika
Meglehetősen kínos helyzetben érzem magamat Szilágyi Zsófia Egy nap című filmje kapcsán. Az alkotás nemzetközi viszonylatban is feltűnést keltett, elismerést váltott ki, negatív kritikát pedig nemigen lehetett olvasni róla. Számomra mégsem jött át a mondanivaló, az Egy nap nem igazán nyerte el a tetszésemet. Maga az alapgondolat (a „szürke hétköznapokkal” vívott gigantikus harc) nagyon megfogott és magaménak is tudtam volna érezni. Viszont fájdalmas hiányt éreztem mindvégig. Ha egy középkorú családanya az akciós kenőmájasok között turkál, vagy a szétdobált játékokat szedi össze, az csak és kizárólag abban az esetben érdekes, ha közel tudom magamhoz érezni a hősnőt, ha érdekel a sorsa és valamiféle szeretetet érzek iránta. Ha mindezt (és sok más egyebet) egy teljesen érdektelen ember kapcsán mutatnak, akkor maga a film is érdektelen lesz. Tudom, hogy kisebbségben vagyok negatív véleményemmel, és nem gondolom, hogy mindenki hülye, én meg vagyok a helikopter. Az alábbi leírt vélemény szubjektivitásával tökéletesen tisztában vagyok.



A film főszereplője egy háromgyerekes családanya, Anna (Szamosi Zsófia). Éli mindennapi életét, amit ugye hétköznapiként szokás definiálni. A film nagy érdeme, hogy bemutatja: ezek a rutinnak számító mindennapok igazából emberfeletti szervezőerőt, odafigyelést és türelmet követelnek. Három gyerek menedzselése munka mellett örült nagy feladat. Mindenkinek időben oda kell érni az iskolába, óvodába és a különórára, lehetőleg a szükséges felszereléssel együtt. Csip-csup dolgok, de összességében hatalmas káoszt alkotnak, és ember legyen a talpán, aki mindig hibátlanul veszi az akadályokat. Ráadásul úgy, hogy a gyerekek nem mindig és nem feltétlenül hajlandóak együttműködni.

Az Egy nap ezen részét tényleg csak szeretni lehet, és külön köszönet azért, hogy a sokakat érintő téma filmvászonra került. Viszont ott vannak azon részek, amikkel alapvetően nem tudtam mit kezdeni. Az alkotásnak van egy szociodráma része. Kevés a pénz, üres a konyhafiókban rejtegetett boríték, kölcsön kell kérni, ráadásnak még a csap is csöpög. Az egészet viszont végtelenül hamissá teszi, hogy a család egy Városmajorra néző, becslésre száz négyzetméteres lakásban tengeti az életét, vadiúj kocsival furikáznak és fizetik a kismillió különórát. Természetesen egy középosztálybeli család fokozatos lecsúszása lehet drámai és témának is releváns. Több információra lenne szükség, hogy a néző is megértse és átérezze a helyzetet, mert így csak annyi jön le, hogy sóhajtoznak a pénzhiány miatt, de közben jól élnek.
Egy nap kritika
A család menedzselésén felül Annára még egy mázsás súly nehezedik. Szabolcs, a férj (Füredi Leó) gyanús sms-eket váltott egy bizonyos Gabival (Láng Annamária). A mindennapi idegőrlő rutin mellett az anyuka még azon is kénytelen őrlődni, hogy a párja éppen kivel van és mit csinál. A helyzetben ott rejlik a dráma lehetősége, de ez elmarad, hiszen egy feltétel nem teljesül: erről a két emberről lerí, hogy nem szeretik egymást. Az intimitás legkisebb szikrája sem rajzolódik ki közöttük. Az igaz tragédia az, hogy egy pár az „örökkön-örökké”-eskü és három gyerek után ide jutott. A megcsalás már csak a tragédia következménye. Természetesen jogos és érthető, hogy Anna időnként (képletesen) köpködi a férjet és a potenciális szeretőt, de ettől függetlenül én nem tudok azonosulni valakivel, aki ilyen szinten csak a felszínt kapirgálja.

A végére hagytam a filmmel kapcsolatos legelemibb benyomásomat. A stáblista bambulása pillanatában egy valami járt a fejemben. Hogy most már végre nem kell hallgatnom, ahogy a gyerekekkel pattognak. A gyerekneveléssel, a kicsikkel kapcsolatos részeknek a következő az alapsémája: a két szülő idegesen utasítgat „Fejezd be!” „Mossál fogat!„Vedd fel a cipődet!”. Talán két perc nem telt el úgy, hogy valamelyik fiú, vagy a lány ne lett volna kiosztva valamiért. Anna gyerekekkel való kommunikációja nagyjából ebből állt. A legkisebb a legszerencsésebb, neki voltak meghitt pillanatai az anyjával, de a legnagyobb hiába próbálna beszélni az ő kis életében fontos dolgokról, szülei nagyjából ignorálják. (A vele való foglakozás abban nyilvánul meg, hogy egyik különóráról a másikra cibálják. Kövezzenek meg, de nem tudom miért kell egy kisiskolásnak a tanulás után még kétfajta magánórán is részt vennie.) A középső, a kislány már adaptálódott a szülői ház miliőjéhez, az alkotásban bemutatott 36 óra alatt egyetlen egyszer sem próbál interakcióba keveredni az anyjával, akinek ez láthatólag nem is hiányzik. Mint a film főszereplőjéhez több szempontból hasonló helyzetben lévő ember sok mindent értek és értékelek az Egy napban. De erre a utóbbira nem igazán tudok magyarázatot adni.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. november 8.

Hazai forgalmazó: Vertigo Média



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: