A Grincs kritika

Home » A Grincs kritika

A Grincs kritika

A Grincs kritika
Zöld, karácsony, Jim Carrey? Egyértelmű a válasz: A Grincs. Karácsony egyik legkultikusabb filmjéről beszélünk (természetesen a Reszkessetek betörők mellett), ami az évek során nagy rajongó tábort szedett össze, rengeteg gyerek nőtt fel rajta, akik minden évben ezzel várták az év egyik legnagyobb ünnepét. Ellentétben Grinccsel, aki bármilyen módon, de el akarta kerülni még a karácsony gondolatát is. De mégis, hogyan jelent meg a köztudatban ez a kis szőrmók?



Dr. Seuss 1957-ben írta meg a Hogyan lopta el Grincs a karácsonyt (magyarul Görcsként fordították le) című könyvet, amelyben főszereplőnk a ma már egyik híres attribútumával szemben, nem volt még zöld. Az író egyik régi munkatársára bízta 1966-ban a könyv megfilmesítését, így lett Chuck Jones a mesefilm rendezője, aki a ma már szinte elképzelhetetlen színtelen Grincset, beszínezte (a pletykák szerint a ronda zöld bérkocsija után) zöldre. A film azonban a kisebb változtatások nélkül nem készülhetett volna el, hiszen a mese hangosan felolvasva is csak 12 percből állt. Például ennek következtében kaptuk meg Grincs társát, a ma már híressé vált Max-et. Ezután több mese követte még ezt, míg elértünk a 2000-ben kiadott Ron Howardféle változathoz, amelynek a sminkszobában órákat töltő Jim Carrey játéka hozta meg a nagy sikert. Ekkor tört igazán be a köztudatba, és emiatt gondol mindenki egyre a Grincs szó hallatán. Itt azonban még nem állhatunk meg, ugyanis ezután még számtalan játékban is szerepelt, amíg eljutottunk végül a most megjelenő Grincs újabb változatához. Vajon tudott hozni újat?
A Grincs kritika
A kisebb történelmi ismeretek után, akkor kezdjünk neki a legújabb mesefilm boncolgatásához. Nem véletlen viszont, hogy nem rögtön ezzel kezdtem, hiszen mindenképpen előre akartam vetíteni, hogy talán nem is gondolnánk, de egy elég nagy múltú meséről van szó. Ennek fényében, pedig úgy gondolom, hogy azért nem kell meglepődnünk eme újabb változat láttán sem. Azért azt nem mondom, hogy nem állhatott a pénz mögötte, de való igaz, 3D animációs változat még nem készült belőle. Ezentúl pedig lássuk be, hogy mai technikához képest már azért kissé elavultnak számít a 2000-es változat, (persze aki eddig szerette az ezután is fogja), de azért mégis csalogatóbb egy gyerek számára egy animációs film, még akkor is ha a kettő már kezd olykor egybe olvadni (élőszereplős mesék: A diótörő és a négy birodalom, A szépség és szörnyeteg).

A nézők soraiba viszont most már a kisebb gyerekek is beülhetnek, hiszen egy sokkal barátságosabb kinézetű Grincset kaptunk, mint amit eddig megszokhattunk. Gonoszsága és a karácsony utálata szerencsére azonban nem változott. Az undok Mr. Grincs továbbra is gyűlöli a Kikek boldog ünnepét, és igyekszik őket minél jobban elkerülni, de hát megesik, hogy ha az ember unalmában (vagy időtöltésként) csak eszik, akkor egyszer elfogy az ennivalója és kénytelen körülnézni valami elemózsiáért lent, a már készülődő városban. Ezzel kezdetét veszi a történet, ahol főhősünkben továbbra is erősödik a tény, hogy mennyire undorító ünnep elé fog nézni pár nap múlva. A Kikekhez fűződő gyűlölete csak egyre fokozódik benne, amikor rájön, hogy az egyetlen út ahhoz, hogy tönkretegye a városlakók boldogságát az, ha ő lesz a Mikulás. Hiszen a hirtelen jött gondolata szerint, aki képes egy éjszaka megajándékozni az egész várost, az ugyanúgy képes minden ajándékot is ellopni. Mindeközben Cindy-Lou Ki egy nagyon fontos üzenetet akar átadni a Mikulásnak, természetesen a karácsonyi kívánságával kapcsolatban. A cél érdekében viszont kénytelen „elfogni” az ajándékhozót, hogy személyesen magyarázza el neki kérését.
A Grincs kritika
Lelki szemeink előtt már látjuk ennek a történetnek a végkifejletét, de ez mégsem probléma, mivel nem a meglepetés ereje itt a cél. Felhívnám a figyelmet arra, hogy bármennyi felnőtt nézi meg ezt, filmet, akár szülői mivoltából, akár mert egy Grincs rajongó, ez egy mesefilm, ami főleg a gyerekeknek szól, akikben nem az fog megmaradni, hogy mennyire kiszámítható volt a történet, hanem inkább például az, hogy mennyire jót tudtak nevetni a Grincsen. Ez pedig be is következik, hiszen amellett, hogy főhősünk egy elég szórakoztató, kalandokkal teli úton jut el a karácsony ellopásához, a film tele van szellemes szóviccekkel, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A történet próbál rávilágítani arra, hogy nem minden gonosz eredendően rossz és bár én jobban örültem volna, ha több betekintést látunk a főhősünk múltjába, azért az átalakulásának folyamata így is érthető. Mindig közel van a változáshoz, de sosem eszmél rá arra, hogy neki miért van háromszor kisebb szíve és mégis melyik az az út, ami őt a jó irányba terelhetné. Természetesen a film végén ez bekövetkezik, azonban bármennyire is próbálták meg még ezt az elején fokozatosan felépíteni, a történet végére a főszereplőnk túlságosan hirtelen válik jóvá, és emiatt kicsit lecsapottnak tűnik a zárás. Ezt viszont az is erősíti, hogy sajnos Cindy-Lou és Grincs kapcsolatát nem igazán építették fel, így emiatt is furcsa ez a hirtelen jött végkifejlet.

Bár a film nagy részében Grincs tervének megvalósítását követhetjük nyomon, viszont mégis Cindy-Lou az, aki az egyik legfontosabb mondanivalót fogalmazza meg a történet során, mégpedig azt, hogy mennyit köszönhetünk a szüleinknek, és persze ezt az egész életünk során igyekszünk meghálálni.

Összességében úgy gondolom, hogy A Grincs legújabb változata sokkal gyermekbarátibb lett, rengeteg szóviccel, és bár vannak hibái, mégis szórakoztató és élvezhető a gyerekek és a felnőttek számára is egyaránt. Egy karácsonyi családi mozizásnak mindenképpen ajánlanám, de nyilván, aki rajongó és kíváncsi, az így is úgyis beül majd rá.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. december 6.

Hazai forgalmazó: UIP-Duna Film



A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: