Heavy túra kritika
„- Mégis miféle zenét játszotok?
– Szimfonikus-poszt-apokaliptikus-rénszarvasdaráló-Krisztusgyalázó-pogány-harcos-finn-skandináv-metált.”

Milyen is lehet a film, aminek már az előzetesében ekkora bomba robban? A HungariCom jóvoltából magyar mozikban is megtekinthető a Heavy Túra (Heavy Trip) című finn-norvég szösszenet. Érdemes megemlíteni, hogy a film tavaly (2018) márciusban került ki az alkotók keze alól, valamint azt is, hogy a forgalmazó eddig francia romantikus vígjátékokat mutatott be (amikor a vetítés előtt közölte a képviselőjük, a fél terem felnevetett).



Akkor mégis minek köszönhető, hogy most bemutatták kis hazánkban? Annak, hogy a cégnél néhány kolléga úgy érezte, ez egy zseniális film, és érdemes beruházni a jogokra. Annak, hogy a Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon a 2018-as év Közönségdíját ők vitték el. No meg annak, hogy remekül van adagolva!

A film során megismerhetjük a nem mindennapi baráti kör tagjait, akik mind fantasztikus egyéniségek. A fő szál a banda frontembere, Turo életét követi, akinek több a nyűgje, mint égen a csillag. Metálénekesként, hosszú hajjal nem igazán fogadják be a közösség tagjai, furának tartják, a munkában nincs megbecsülése, a szerelmi élete mínuszban. A vígjátékokban szokásos nihilbe becsapódik a Deus ex machina, ami rendesen felkavarja az állóvizet, jó és rossz értelemben is. Ettől a ponttól következik a nélkülözhetetlen jellemfejlődés. Szerencsére végig emberi és reális vonalon mérik a rendezők ezt is, ahogy a poénokat is. Egyik sem erőltetett, jól elhelyezett csattanókat használnak.
Heavy túra kritika
Zongorázni lehet a különbséget az amerikai vígjátékok és a Heavy Túra között. Nagyon kellemesen adagolt, világi történet minden olyan húzókifejezéssel, amit ilyenkor ki tud találni a forgatókönyvíró. A film messziről kerüli a nyálas, csöpögő, eldurrogtatott közhelyeket, inkább olyan szomszéd-srác érzetet kelt, mintha a közvetlen közelünkben történne mindez. Emiatt könnyű belehelyezkedni.

A képi világ passzol a mondanivalóhoz és a film kategóriájához, de megemlítendő, hogy az északi tájak gyönyörű lehetőségeivel azért éltek a rendezők. Hangzás. Aki bármelyik metál sub-genre-t szereit/kedveli/hallotta, és nem lett rosszul tőle, annak már csak emiatt is kötelező darab. Teljes koncerthangulat a zenei átvezetők/részek alatt, szinte könyörgött a közönség, hogy a stáblista alatt szóljon az együttes valamelyik dala. Ami, be kell vallani, ritka.

A Heavy Túra egy nagyon egyedi ékkő a XXI. század tucat filmjei között. Aki megnézi, nem lát szuperhőst, aki kint hordja a boxerét, vagy az éjszakában vadászik. Nincs benne sorozatgyilkos, nincs művészfilm-jelleg, nincs nagyon mély mondanivaló. Cserébe van egy nagyon szépen kivitelezett történet, szerethető és hétköznapi karakterek, valamint a bujkáló vágy a film után, hogy a) koncertre menjen az ember b) elutazzon Norvégiába.

Ajánlom a zenei műfaj rajongóinak/kedvelőinek, a vígjátékok szerelmeseinek, azoknak, akik ki akarnak kapcsolni, akik valami újat akarnak megismerni. Valamint bármilyen összejövetelen, ahol felmerül a „Ki tud jó filmet?” kérdés.

A véleményezéshez: a film végén a közönség tapsolva ujjongott.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. február 28.

Hazai forgalmazó: HungariCom
A Heavy túra filmes adatlapja