Brightburn - A lángoló fiú kritika
A Brightburn – A lángoló fiú
 történetének alapfelvetése olyan, mint egy beszívott tudatállapot manifesztációja: Superman közismert eredettörténete kifordítva, a szuperképességekkel és kvázi sebezhetetlenséggel bíró gyermek abszolút gonoszként való ábrázolása. Ez amekkora baromságként hangzik elsőre, annyira logikusan is második nekigondolásra, elvégre valahol puszta szerencse, hogy Clark Kent kisfiúként nem ittasodott meg isteni hatalmától és nem kezdett el a világuralmon agyalni. Mert tegyük a szívünkre a kezünket és ismerjük el, hogy a kölykökben mindig is megvolt az indulat a tanárok és a szemtelen osztálytársak felé. Ezen logika mentén pedig kifejezetten izgalmasan hangzik egy ilyen eshetőségről szóló film, kár, hogy a végeredmény kissé felemásra sikeredett.



„Hősünk”, Brandon a pubertáskorában eszmél rá erejére, ami egy kényelmes forgatókönyvírói húzás, így nem kell gondolkodni azon, hogy milyen lehetett, amikor mondjuk, babként nyűgösen meglézerezi anyut vagy ilyesmi. Ugyanakkor az már egy ötletes megoldás, hogy igazi szülei őt kifejezetten a bolygónk meghódítására küldték. Kár, hogy ennél többet nem tudunk meg az ősökről, sehol egy virtuális Marlon Brando vagy egyéb útmutatást nyújtó szereplő. Igaz, ebben a leegyszerűsített helyzetben nincs is rá szükség, hiszen az üzenet egyértelmű: „isten vagy az emberek között, érd el, hogy így is tekintsenek rád”.

Míg persze idáig eljutunk, megkapjuk a kötelező köröket a szerető nevelőszülőkről, akik annyira akartak egy kisbabát, hogy emiatt szemükre hályog kerül, amikor észre kellene venniük a jeleket fiúk megváltozott viselkedése kapcsán. Persze sokáig teljesen jogosan eme jeleket betudják a pubertásnak, bár amikor csemetéjük puszta kézzel eltöri az egyik osztálytársa kezét, akkor arra már jobban oda kellett volna figyelni. Apropó, utóbbi karakterrel kissé mostohán bánik a film, mert a játékidő első feléig fontosabb mellékszereplőnek állítja be, hogy aztán a végére felére teljesen ignorálja. Eme következetlenség sajnos végigkíséri a filmet: apa kiakad a sógorára, amiért az a fiának vadászpuskát vesz (jogos), de kb. 10 perc múlva már azt láthatjuk, ahogyan együtt elmennek vadászni, igen, ugyanazzal a fegyverrel.
Brightburn - A lángoló fiú kritika
A meglehetősen alacsony büdzsét (7 misiből manapság kamaradrámát se forgatnak) azonban sikerült a lehető legjobban beosztani. A film kifejezetten látványos, amikor kell, ugyanakkor legtöbbször kellőképpen visszafogott és jó horrorhoz méltóan csak sejteti velünk a történéseket. Mindamellett még gore-ból is kapunk bőven, ami megmagyarázza a 18-as korhatár besorolást is. Félni azonban nehéz lesz tőle, mert maga az alaptörténet annyira elvont, hogy nehéz vele azonosulni. Egy szellemet vagy egy démont könnyebb elfogadni, mint egy szupererős földönkívülit (ennek ellenére sokkal inkább ez, mint a pocsék Gyászoló asszony átka).

A film szépen viszi végig a cselekmény ívét, ám a forgatókönyvi hiányosságok és a félig-meddig kidolgozott karakterek sajnos meglehetősen rontják az összképet. A főszereplőt alakító Jackson A. Dunn ugyan egy kellemes meglepetés, mert színészi játéka hátborzongató, csak hát szegénynek végig küzdenie kellett a félreírt szerepével. Brandon ugyanis papíron hihetetlenül intelligens mégis ordító hibákat vét végig, ráadásul többször is önellentmondásba kerül saját magával. Végzete nem kidolgozott, rosszul felépített, csapongó, pedig végig adva volt a lehetőség arra, hogy érthetően magyarázzák el a nézőknek tetteinek indítékát. Csak hát a készítőknek fontosabb volt a látványos halálnemek kitalálása, mintsem egy koherens film leforgatása.

A Brightburn – A lángoló fiú, sajnos nem mert elmenni egyik végletig sem, így viszont sem egy új Óment, sem egy szuperhős-szatírát, sem pedig egy bűnös élvezettel bíró trasht nem kaptunk a pénzünkért. De legalább új értelmet nyert az „anti-hős” film kifejezés, már ez is valami. Mindezek ellenére érdemes lehet megnézni a történet egyedisége meg hangulata miatt, ám nem szabad túl sokat elvárni tőle. Kellemes esti kikapcsolódás az arra fogékonyak számára, semmi több.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2019.május 9.

Még több horrorfilm

Nézd meg a film adatlapját