John Wick: 3. felvonás: Parabellum
Keanu Reeves öt évvel ezelőtt nagyot ment a John Wick c. akciófilmmel, aminek a sikere kellett számára, mint egy falat kenyér az olyan látványos bukások után mint a 47 ronin. Arra azonban tán még ő sem számított, hogy egy olyan filmmel, aminek tényleg annyi a sztorija, hogy egy exbérgyilkos legyilkol vagy 50 embert, mert megölték a kutyáját, annak akár még harmadik része is lehet. És lőn!

Míg az első résznek a története felfér egy söralátétre, addig a mostaninak már egy használt rágó csomagolása is megteszi: Wick fején hatalmas vérdíj van, ő pedig próbál túlélni. Ennyi, de kell-e ennél több? Minden más, beleértve a film által kitalált bérgyilkos fantáziavilág elmélyítése csak pusztán eszköz ahhoz, hogy hősünk ismételten látványosan és erőszakos gyilkolhasson olyan környezetben, ahol nincsen se hatóság, se civilek. Ugyanis hiába tartunk már a harmadik felvonásban, még mindig azt látjuk, hogy minden egyes szereplő ennek a világnak a bennfentese, ami azért már annyira abszurd, mint egy Monty Python-szkeccs. Konkrétan csak New York Cityben az ezer főre eső bérgyilkosok száma nagyobb, mint a pékeké, akik bármilyen forgalmas utcán öldökölhetnek, úgyse szól rájuk senki. Komolyan, ennél még egy szuperképességekkel megáldott pszichopata gyermek története is hihetőbb.



Azonban ha mindezt sikerül félreraknunk magunkban, és csak a látványra koncentrálunk, akkor az arra fogékonyak kifejezetten jól fognak szórakozni. Az akciójelenetek ismételten zseniálisan megkoreografáltak és hihetetlenül látványosak, véresek és sokszor kegyetlenek. A 18-as karika ezúttal nem túlzás, nagyon közelről és lassan láthatjuk egy szem kivágását is, szóval srácok inkább ne ezt szánjátok első randis filmnek! Ráadásul a mennyiségre se lehet panasz, ezúttal annyi akciót kapunk, amennyit az előző kettőben együttvéve! Nagy kár, hogy a tempót még így is sokszor sikerül lelassítani és megakasztani, főleg a dialógusokkal, melyeknek a nagy része fárasztó vagy egyszerűen csak kínosan gyenge. Szerencsére azért poén is akad bőven, sőt ez az epizód a legviccesebb, még ha néhol kissé morbid is a humora.

Mondjuk ki, hogy minden hibája ellenére a John Wick: 3. felvonás: Parabellum című film, azért ez egy baromi szórakoztató film a maga módján. Talán a 130 perces játékidő egy kissé sok, egy laza 20 percet le lehetett volna belőle nyesni, mert a végére már tényleg belefárad az ember az elnyújtott verekedésbe. Apropó, külön öröm, hogy a széria visszahozta a Hollywoodba a koreografált bunyókra alapozott akciófilmeket. Végre nem csak autós üldözést és lövöldözéseket láthatunk a vásznon!
John Wick: 3. felvonás: Parabellum
Technikailag semmi kivetni való nincs, az operatőri munka és a vágás is profi, ahogyan az elvárható, mindemellett még a zenei aláfestés is működik minden egyes jelenetnél. A színészek közül Reeves hozza a formáját, ahogyan Ian McShane is hoteligazgatóként. A két újonc, Halle Berry mint nyugalmazott bérgyilkos, illetve Mark Dacascos fejvadászként pedig szintén remekel. Egyedül szegény Laurence Fishburne-nél éreztem azt, hogy már fájóan ripacsra veszi a karakterét és nincs senki, aki rá merne szólni, hogy haver, ez azért már sok. A hazai szinkron viszont egy ponton komplett atomtámadást intéz a magyar nyelv ellen, amikor a szereplők szájába adják a „szentetlenítve” szót. Még leírni is fáj, hallani meg egyszerűen röhejes.

Mindenesetre a lényeg, hogy akinek az első két rész tetszett, az a harmadikat is imádni fogja, szóval emiatt nem kell aggódni. A többiek pedig alaposan mérlegeljék, hogy kell-e ez nekik.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2019. május 16.
Hazai forgalmazó: Freeman Film