Mami
A Jason Blum nevével fémjelzett Blumhouse Productions olyan jelentős produkciós céggé nőtte ki magát az elmúlt bő tíz évben, amely évről-évre megbízhatóan jutattja a mozikba alacsony költségvetésből készült minőségi munkáit. Bár korábban készítettek vígjátékokat (pl.: Papás-babás) vagy igazi drámai hangvételű filmeket is (pl.: Whiplash), mostanra a thrillerek és horrorok, illetve ezek variációi határozzák meg a profiljukat, olyannyira, hogy mára a vállalat neve összeforrt az új generációs mainstream horrorfilmek új hullámával.



A Mi után néhány hónappal megérkezett a vállalat legújabb filmje a Mami, amely a műfajhibridizáció vonalat követve ötvözi a tini-horror elemeit a pszicho-thrillerével. A film egy olyan tipikus amerikai kisvárosi közegben játszódik, ahol mindenki tud mindent a másikról és ezzel egy időben könnyen válhat kitaszítottá az ember. A tinédzserkorú Maggie is egy ilyen kisvárosi közegbe költözik be édesanyjával. A fiatal lány hamar összebarátkozik néhány gimnazistával, akikkel bulizni szeretnének, amihez azonban alkoholt már nem tudnak szerezni, mivel fiatalkorúak. Az arra sétáló Sue Ann lesz segítségükre, aki a piavásárlás mellett, bulihelyszínként felajánlja házának alagsorát is. Ám mindennek van egy feltétele, miszerint a tinédzserek soha nem mehetnek fel az emeletre. A tinédzserek a Mami becenevet adják Sue Ann-nek, akinek kezdeti vendégszeretete lassanként megszállotságba fog átcsapni.

Az eddig főként drámai szerepekben látott, Oscar-díjas Octavia Spencer részéről bátor vállalás volt eljátszani Maminak, a folyamatosan az őrület határán egyensúlyozó nőnek a karakterét. Nagyon jó az a feszültséggel teli kettőség, amit végig érzünk a karakterében. A színésznő kiemelkedő, rétegelt játékával elviszi a hátán a filmet, Spencer mellett mellékszerepekben feltűnő felnőtt színészek (Juliette Lewis, Luke Evans) is élvezhetően asszisztálnak Spencer játékához. Allison Janney szerepeltetésével kapcsolatban azonban újra felidéződött bennem az a pillanat, amikor az Utazók utolsó snittjében tíz másodperc erejéig felbukkant Andy García. Úgy gondolom Janney karakteréhez indokolatlan volt a színésznő szerepeltetése. A tinédzsereket alakító szereplők hozzák a tinihorror zsánerénél megszokott kliséket, karaktereik leginkább jelentéktelenek maradnak.
Mami
Octavia Spencer remeklésével szemben, a film történetvezetésével és dramaturgiai építkezésével már vannak problémák. A thriller, illetve horror zsánerének elengedhetetlen tartozékai közé tartozik a fokozatosan jelenlevő és építkező feszültség, valamint a suspense eszköze is, ezek azonban nem működnek jól a filmben. Rögtön a trailerrel gondok vannak, ugyanis már ebben megtudjuk, hogy Mami bosszút akar állni azokon a gimnáziumi osztálytársain, akik a tinédzserkorában bántalmazták. A történet szintjén tehát nagy fordulatokat vagy meghökkentő csavarokat egyáltalán nem tartogat a film. Ami feszültség még egyáltalán érezhető a történetben az is feloldódik a film közepén. A film csak felvillantja, de érdemben nem foglalkozik társadalomkritikával (különösebb indoklás nélkül Mami fehérre festi egy fekete srác arcát), emiatt azonban ez a részlet csak lógni fog a levegőben. A cselekményt mozgató múltbeli események, vagyis a „bullying” témája erőteljesen meghatározza és uralni fogja a film hangulatát, a látottakat végig meghatározza ez a múltbeli tragikus történés. A film legerősebb pillanatai közé tartoznak azok a jelenetek, amelyekben Mamiból kitörnek az évek során elfojtott érzelmek.
Mami
A 2017-ben bemutatott Tűnj el nyitotta meg az utat azon „fekete horrorfilmek” szériája előtt, amelybe a Mami is szépen illeszkedik. Sokan a fekete horrorfilmek reneszánszáról beszélnek főként az előbb említett Tűnj el, a Mi és a Mami kapcsán. Ezen filmeket sokszor színesbőrű alkotók készítik, feketék játszanak benne és az ők mindennapi életére, kultúrájára koncentrálnak (Jordan Peele filmjei élen járnak ebben).

A negatívumok ellenére, egy újabb minőségi munkával állt elő a Blumhouse. Tate Taylor (A segítség, A lány a vonaton) profin levezényelte filmjét, a Mami végig leköti majd a néző figyelmét, amely nagyban köszönhető Octavia Spencer kitűnő alakításának, Sue Ann karaktere a film fináléjáig izgalmas marad. Bár nem kerül majd a stúdió olyan volumenű munkái mellé, mint a Csuklyások vagy a Mi, de így is egy figyelemre méltó, kiváló film került most mozikba.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2019. május 30.
Hazai forgalmazó: UIP-Duna Film
Még több horrorfilm

Nézd meg a film adatlapját!