A csempész kritika
Clint Eastwood egy élő legenda, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 60 éve gyártja a filmeket, és a kamera mindkét oldalán jeleskedik. Rengeteg elismeréssel a háta mögött, hatalmas tiszteletnek örvend Hollywoodban, így új filmje A csempész is egyöntetű elismerésre számíthat majd a hazájában.

10 évvel a Gran Torino viharos sikere után, újabb erkölcsi mércéket állít elénk Eastwood, mint rendező, és egy fajta önreflexióként meséli el a New York Times cikkén alapuló történetet. Az igaz történet, miszerint Earl Stone 88 évesen drogcsempésznek állt, valóban meghökkentő, de a mögötte húzódó családi drámája is figyelemre méltó, amit Eastwood gyönyörűen felépített. Ez a dráma, és az idősödő életének megpróbáltatásai teszik igazán ön-reflektívvé A csempészt. A legendás színész és rendező, mint egy utolsó tisztelgésként, irtó jó poénokkal és eleganciával mutat fricskát az éveknek, és a filmiparnak. Egy egyszerű és érdekes történetről rántja le a leplet, és mutatja be az alatta húzódó morális rétegeket. Miért áll egy 88 éves férfi csempésznek, mitől magányos, amikor ott van családja, miért szereti ennyire a kertészkedést, és hogyan függ össze ez az egész a színészkedéssel, vagyis Eastwood talán utoljára vállalt filmszerepével. Minden szépen kibontakozik a film előre haladtával, és lassanként ismerjük fel, nem csak a rendező sajátos humorát, hanem azt, hogy ez itt bizony egy búcsúzás is lehetne a szakmától, és talán Eastwood így szeretné, hogy emlékezzünk majd rá.



Earlt először, mint tisztességes kertészt ismerjük meg, akit körberajonganak a szakmában, a barátai és az alkalmazottai is imádják. Idejét és alázatát teljes mértékben növényeinek szenteli, ugyanakkor családját teljesen elhanyagolja. Lányával 12 éve nem beszélt, ex-feleségével sincsenek épp jó viszonyban. Egyedül házasulandó unokája mutat felé egy kis érdeklődést. A dolgok azonban rosszra fordulnak a kertészettel, és elárverezik azt Earl feje felől. 88 évesen egyik napról a másikra nincstelen lesz. Családja támogatása nélkül, tehát nem túl „rózsás” a helyzete. Azonban unokája eljegyzésén, különös, és egyben visszautasíthatatlan ajánlatot kap. Csomagokat kell szállítania, egy mexikói bandának. Hamar kiderül, hogy nem egyszerű csomagokról van szó, hanem több száz kiló drogról. Mivel Earl már a 88-at tapossa, a rendőröknek nem lesz gyanús gyakori kocsikázása. Earl sajátos öreges tempója és megrögzött elvei miatt, a kartell hamar a kegyeibe fogadja, és egyre nagyobb megbízatásokat kap. A DEA-nek azonban gyorsan szemet szúr a nagy mennyiségű kokain áramlása. A drogelhárítás, képtelen ráakadni a megfelelő furgonra, hiszen Earlre senki sem gyanakszik. Earl kénytelen újabb és újabb utakat vállalni családja és barátai miatt, akiknek nagy szükségük van a pénzre, így nem tudja vissza utasítani a mexikóiak ajánlatait. Az otthoni konfliktusok csak fokozódnak, és Earl körül is szorul a hurok, ugyanis Collin Bates nyomozó (Bradley Cooper) nem hajlandó letenni a drogcsempész kézre kerítéséről. Megkezdődik a macska egér játszma, és egyben Earl diadalmenete és bukása is. Drámai és egyben katartikus véggel zárul a film, megrendítő monológokkal Bradleytől és Clinttől.
A csempész kritika
Emlékezetes alakításokat nyújtanak a film mellékszereplői, mint Bradley Cooper, Dianne Wiest, vagy Alison Eastwood (Clint lánya). Bámulatosan jó színészek szerepelnek Eastwood mellett a filmben, és a rá jellemző fekete humor is tökéletesen jelen van, a legváratlanabb helyzetekben tud igazán vicces helyzeteket teremteni. Bradley Cooper, mint Collin Bates, aki a kábítószer osztály újdonsült rendőre, nagyon jól lett kiválasztva a szerepre. Eastwood, a filmbéli énjének, azaz Earl Stonenak, a munka iránti hihetetlen ambíciójának és kitartásának fiatalkori énjét testesíti meg Collin Bates DEA ügynök és talán nem túlzás azt sem állítani, hogy Eastwood mint színész is egyfajta utódjaként tekint Cooperre. Hihetetlen összhang van a két színész között. Dianne Wiest, mint Earl ex-felesége és Allison Eastwood , mint lánya is remekül illeszkednek, a családját elhanyagoló főszereplő kibontakozó családi drámájába. Rengeteg megható, és felemelő pillanatot köszönhetünk nekik.

A legtöbbet azonban mégis Eastwoodnak köszönhetjük. Hiszen nem azt túlzás állítani, hogy ebbe a filmbe bele tette szívét-lelkét, és ez hihetetlenül látszik a végeredményen is. Ahogy egyik fő rendezésén a Gran Torino-n is ez látszott már 10 éve. Van a filmben egy jelenet, amikor Earl díjat kap, mint elismert kertész, és a közönség éljenezve ünnepli őt. Megható és egyszerre felemelő látni, ahogy a sok mosolygó arc közt, az épp hogy kibotorkáló Eastwood átveszi a díjat, és még egy viccet is elmesél. Ugyanezt a bravúros szereplést kívánom az Oscarra a filmnek és Eastwoodnak is.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2019. január 10.

Hazai forgalmazó: InterCom

For privacy reasons YouTube needs your permission to be loaded.
I Accept