A csodagyerek kritika
Igazán örvendetes, hogy a hazai mozis piacból egyre nagyobb szeletet tudhat magáénak a horror műfaj, ugyanakkor továbbra is maradni látszik az a trend, miszerint az igazán minőségi produkciók általában elkerülik a vásznat (lásd pl. Netflix). A csodagyerek pedig már első ránézésre is olyan, ami legjobb esetben is csak kellemesen közepes lehet, sajnos azonban még ez a szintet is csak hellyel-közzel sikerült összehoznia.



Már pusztán magával az alapkoncepcióval komoly bajok vannak, mivel már a főcím előtt megtudjuk egy elég érzékletes montázsnak köszönhetően, hogy a fiatal pár újszülött gyermekének a testébe egy pszichopata sorozatgyilkos lelke került. Innentől kezdve pedig jóformán oda a feszültség, hiszen mi tudjuk mi a baj a kis sráccal, csak nem győzzük kivárni, amíg ez a szülők fejében is realizálódik. (Arról nem is beszélve, hogy a hazai marketing szintén erre alapozott mindent, ami nem tudom, hogy mennyire lehet az átlagnézőnek csábító.)
A csodagyerek kritika
Mindez pedig egy orbitálisan nagy baki a narratívában, melyet a készítők a cselekmény előrehaladtával egyre jobban fokoznak. A fiú, Miles ugyanis többször tanúbizonyságát adja szuper intelligenciájának, csak éppen ennek a motívumnak gyakorlati jelentősége vajnyi kevés, mert ahhoz például nem kell túl sok ész, hogy az ember az osztálytársát mindenki szeme láttára agyonverje egy akkora franciakulccsal, mint az alkarom. Mert igen, Miles így tesz, amire az általános reakció nagyjából annyi, hogy „rendetlenkedett”, azaz sehol a gyámügy, a rendőrség, az áldozat szülei, vagy bárki akinek köze lenne a valósághoz.

Az abszurditás csúcsa pedig az, amikor a szakértőnek titulált doki (?) úgy próbálja meggyőzni az aggódó anyukát (az Orange is the New Black sztárja, Taylor Schilling) arról, hogy a gyermeke testében egy gonosz lélek rejtőzik, hogy kiír neki DVD-re egy Discovery Channel kaliberű műsorból egy epizódot! Mintha én az örök szkeptikus Vágó Istvánt a kísértetek létezéséről egy Szellemvadászok epizóddal próbálnám meggyőzni!
A csodagyerek kritika
A reinkarnáció kérdésköre a nyugati kultúrkörben eleve nehezen befogadható, de ha még az alapkörnyezet is szürreális, akkor végképp nehéz vele mit kezdeni, így a végeredmény totál súlytalanná válik. A komolyan vehetőség pedig abban a pillanatban totálisan megsemmisül, amikor a 8 éves Miles a saját anyukáját orális szexre szólítja fel (ez most eufemizmus volt), amire a közönség – jogosan – változó hullámokban kezdett el röhögni.

Pozitívum ugyan, hogy kevés a jump scare, de úgy kb. minden feszültségkeltő elemből minimális mennyiség van, mivel az egész sztori hiteltelen, így nincs is min izgulni. Sokkal jobban járt volna mindenki, ha ezt az egész lélekvándorlós dolgot csak a film végén veszik elő és inkább arra hegyezik ki a történetet, hogy ez a kölyök annyira intelligens, amennyire kegyetlen is, mint mondjuk a Jófiú főszereplője. Továbbá értékelendő, hogy sikerült halálos áldozatok nélkül is gördülékennyé tenni a cselekményvezetést, ám ez csekély vigasz, ha cserébe nem kapunk érte jóformán semmit se.

Minden hibája azért A csodagyerek nem nézhetetlen, pusztán érdektelen és kiszámítható. Szigorúan csak kezdő horrorrajongóknak, vagy pároknak, bár sanszos, hogy utána egy ideig elmegy az ember kedve a gyermekvállalástól (sebaj, arra gyógyír lehet az Instant család).

Hazai bemutató: 2019. február 7.

Hazai forgalmazó: Fórum Hungary