A ház, amit Jack épített kritika
Lars von Trier
ismét egy botrányfilmet rendezett. Az ég pedig kék. Ezt a két dolgot nyugodtan vehetjük egyaránt természetesnek, mert hát a dán rendező filmográfiáját elnézve kevés olyan darabot találunk, ami így vagy úgy ne tudná valamilyen szinten kiborítani az átlag filmfogyasztót. Ez pedig egy jó dolog, elvégre miért is kellene mindenkinek a tömegízlést kiszolgálnia? A tabukat le kell dönteni, különben a művészet megreked egy szinten. Ma már természetesnek veszünk egy csókolózó párt a vásznon, de volt idő, amikor még ez is botrányosnak számított, illetve egyes kultúrkörökben még ma is az. Nekik A ház, amit Jack épített abszolút nem való, de nagyjából a mozizók kétharmadának sem. A többieknek viszont valami elképesztő bűnös élvezetet fog nyújtani.


Ha azt írom, hogy ez a film a 2018-as év anyám!ja, akkor azzal nem fedtem le a teljes igazságot. Ugyanis míg Darren Aronofsky műve tavaly olyan szintre emelte az őrületet, amit fizikailag szinte lehetetlen befogadni, addig Trier képes volt éjfekete humort és cinizmust keverni meglehetősen explicit alkotásába, mely így egész fogyaszthatóvá vált. Apró mellékhatásként a nézőből lelkiismeret-furdalást vált ki a gondolat, hogy hogyan tudott mondjuk egy gyermek preparálásán felnevetni. Mert igen, Trier ezt is el tudja érni.

A film szerkezeti felépítése nagyon is ismerős lehet a rendező korábbi munkáiból: a történetet fejezetekre bontották, melyet egy narráló párbeszéd követ végig a főszereplő, Jack (Matt Dillon) és titokzatos kísérője, Verge (Bruno Ganz) között (hahó, Nimfomániás!). Na, jó, mivel a film sem csinál belőle nagy titkot, mondjuk ki, hogy Jack egy pszichopata sorozatgyilkos, aki a Pokol felé tart, közben pedig Verge kíséri és osztják meg egymással gondolataikat – nem igazán vannak egy hullámhosszon. Továbbá igen, mindez egy zseniális intertextuális utalás Dante Isteni színjátékának Pokol c. részére, melyben a költőt Vergilius kíséri az úton. Mindezt a maga nemében elképesztően megkomponált epilógus még egyértelműbbé teszi.
A ház, amit Jack épített kritika
Az egyes epizódokat alatt betekintést nyerünk egy pszichopata fejébe, gondolataiba, érzéseibe, illetve azok hiányaiba és persze néhány emlékezetes gyilkossága is felelevenítésre kerül. A cím ráadásul nem egyfajta elvont metafora, mivel Jack az öldöklésekkel párhuzamosan valóban házat épít, de még ez is izgalmas a filmben, ahogy szinte minden más is!

Ne tagadjuk, egy kíméletlen, beteg agyú sorozatgyilkos életére legtöbbünk borzasztóan kíváncsi, hiszen ezek az emberek annyira a társadalmon kívül esnek, hogy nehéz tetteiket ép ésszel felfogni. Nem hiába sikeres itthon nálunk a róluk szóló tárlatvezetés is. Ennek megfelelően Jack minden tette, mondata és gesztusa izgalmas, amihez persze kellett az is, hogy a korábban Oscar-díjra jelölt Dillon (Ütközések) élete alakítását nyújtsa. Amit művel a vásznon, az a nagybetűs színészet, a tökéletes metamorfózis. Karaktere egyszerre tűnik esendőnek, bizonytalannak, kíméletlennek, bunkónak és hidegvérű gyilkosnak. Áldozatai közül egyedül Uma Thurman lehet a nagyközönség számára ismert, aki remekül alakítja a rémesen idegesítő nagyvárosi nőszemélyt, ugyanakkor a többieknek sincs okuk a szégyenkezésre.

Természetesen én a kákán is keresem a csomót, így maradéktalanul elégedett sajnos ezúttal sem lehetek. Az operatőri munka bár néhol kifejezetten bravúros, legtöbbször azonban annyira szubjektív a kamera kezelése, hogy az már átcsap rángatózásba, vagy annyira a színészek arcába van tolva, hogy azt egyszerűen rossz nézni. Ahogy a két és fél órás játékidővel sem vagyok teljesen megbékélve, még akkor sem, ha közben egy percig sem unatkoztam, noha a második epizódot már-már parodisztikusan elnyújtották.
A ház, amit Jack épített kritika
A zene ezzel szemben találó, még ha jóformán csak egy zongorabetétet és David Bowie Fame c. slágerét lehet hallani, utóbbi legtöbbször annyira disszonánsan hat, hogy az csak növeli azt a morbid humor érzetet, mely a teljes játékidőt áthatja.

Hogy ezúttal van-e tanulság? Jó kérdés, valószínűleg nincs, csak Trier trollkodta meg a filmipart és milyen jól is tette! Jack ugyan megbűnhődött tetteiért, ezt már az első perctől kezdve tudjuk, akkor miért érezhetjük egy picit mégis azt, hogy végül ő győzött? Mindenesetre lehet, hogy velem van a baj (sőt…), de én vigyorogva jöttem ki a moziteremből. Ugyanakkor korántsem ajánlom mindenkinek A ház, amit Jack épített megtekintését, csakis az ínyenceknek, nekik viszont nagyon, mert ez bizony egy roppant finom falat!

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. november 29.

Hazai forgalmazó: Vertigo Média

For privacy reasons YouTube needs your permission to be loaded.
I Accept