Az- Második fejezet
Kivételes eset, amikor egy (horror-)filmnek jogosan készül második része és nem csak bőrnyúzásra használják az éhes producerek. Stephen King örök klasszikusa, az Az ugyanis olyan terjedelmes mű, amit valóban csak két részletben lehet érdemben vászonra vinni (vagy a kornak megfelelően, minisorozat formájában – na azt majd pár év múlva).



Két évvel ezelőtt megismerhettük a ’80-as évek amerikai kisvárosát, Derryt, melyben egy csapat lelkileg sérült tinédzser összefog, hogy legyőzzenek egy természetfeletti lényt, Azt. Az első rész sikere több tényezőből állt, egyrészt kiváló érzékkel lovagolta meg a korszak iránti felfokozott nosztalgiahangulatot, a gyermekszínészek remekeltek, illetve maga a film is egész ügyesen egyensúlyozott a horror-dráma-humor háromszögben. Az Az – Második fejezet  c. filmben emelni kellett a tétet, így a 27 évvel idősebb főszereplőket egy meglehetősen minőségi színészgárda váltotta, noha a gyerekek ezúttal is kaptak bőven szerepet.

A folytatás mondhatni igazán megalomán lett, 169 perces játékidejével talán új csúcstartó a műfajon belül. Ugyanakkor hiába a hosszú játékidő, a műfaji arányok alaposan felborultak a horror kárára. Mert ugyan brutalitás, vér és ijesztgetés most is van bőven, de sem mennyiségében, sem minőségében nem ér fel elődjéhez. Itt a minőség alatt természetesen nem a technikai kivitelezést kell érteni, mert az pazar, hanem a feszültség rövidségét vagy éppen annak totális hiányát. Mi több, a félelemkeltés sokszor önismétlő is: a visszaemlékezésekben egy csomó idő elmegy annak bemutatására, hogy Pennywise, a bohóc hogyan hozza rá a frászt másodszor is a kölykökre. Mindezeknek megvan persze a maguk funkciója, mivel hőseinknek a saját félelmeikkel kell szembenézniük, de nem lett volna egyszerűbb az első részhez nyúlni?
Az - Második fejezet
Így ugyanis hiába a közel három órás játékidő, ha néhány – a könyvben legalábbis – fontosabb mellékszereplő csak említés szintjén van jelen a filmben. Konkrétabban a felnőtt „Vesztesek” családtagjaik, kiket már csak dramaturgiailag is logikusabban kellett volna kezelni, nem pedig rögtön elfelejteni.

Még nagyobb probléma a film humora, mely ugyan szükséges, hiszen ilyen sokáig nem lehet folyamatosan frászban tartani a nézőt, de ezúttal túl sok, túl harsány, mellyel szinte az összes horrorisztikus elemnek elveszik az élét. Szerencsére a film lélektani része nem szenvedett ilyen kárt, igazából ez a legnagyobb erőssége is a műnek. A szereplők hiába felnőttek és hagyta el a várost, mind magukban hordozták félelmeiket és sérüléseiket, melyekkel talán idősebb korban sokkal nehezebb megküzdeni, főleg egyedül. A film (és persze a könyv is) azonban rávilágít az emberben lakozó erőre, amit igenis a felszínre lehet hozni, ha van kiért, miért.
Az - Második fejezet
A színészek terén csak látszólag van egyensúly, Bill Hader Richieje toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből (igaz, hálás szerepet kapott), Jessica Chastain és James McAvoy hozzák ugyan a kötelezőt, de semmi kiemelkedőt, míg a többiek meglehetősen a partvonalon maradtak.

Mindent összevetve az Az – Második fejezet, mint film egész jól működik, mint horror azonban meglehetősen gyengécskére sikeredett. És már egy gyereknek se tépik le tőből a karját, ejj.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2019. szeptember 5.
Hazai forgalmazó: InterCom