Berlin Alexanderplatz
2019-ben berobbant a Triple J Live színpadára Denzel Curry és lesöpörte a színpadot, a Bulls on Parade című számmal. Az ausztrál rádióműsorban hagyománnyá vált, hogy egy aktuálisan felkapott előadó, egy általa kedvelt, akár régi klasszikust, saját szájíze szerint dolgoz fel. A rapper Denzel Curry, a ’90-es évek ikonikus grunge bandájának a Rage against the Machine-nek a Bulls on Parade című számát dolgozta fel, mindazt a haragot és frusztráltságot, ami a 90-es évek Amerikájára volt jellemző. Denzel tehát aktualizálta, egyedi stílusában előadva, és mindenki tudomására juttatja, hogy még mindig nem oké, az, ami velünk, a Világgal történik. Burhan Qurbani rendező a Berlin Alexanderplatz c. filmmel arra világít rá, hogy mennyire frusztráló az, ami a mai napig jelen van Világunkban, mint a drogok és a prostitúció terjedése, vagy éppen az újkeletű és égbekiáltó probléma, mint a néhány éve tartó bevándorlási hullám. A főszereplő belső énjét, pedig éppen az a dühöngő bika testesíti meg látomásaiban, aki akár lehetne Denzel Curry belső haragja is, de itt most sokkal inkább a csodálatos színész Welket Bungue maga. De ez a bika, egyként jelenti az ösztönlényt, a jó és a rossz harcát, az igazságtalanságot, a végsőkig kitartó erőt, és a kitörni akarást.



A Berlin Alexanderplatz főhőse Francis (Welket Bungue), az Afrikából érkező bevándorló fiú, aki papírok, pénz, és szállás nélkül állatias munkára kényszerül: egy földalatti építkezésen dolgozik egész nap éhbérért. Igen, sajnos napjainkban járunk és nem a sötét középkorban. Miután egy baleset miatt hirtelen kirúgják a munkahelyéről az utcán találja magát, és belekényszerül egy még alantasabb munkakörbe, ezáltal belecsöppenve egy modernkori Twist Oliver történtbe. Munkaadója a drogdíler Reinhold (Albrecht Schuch) meglátja Francisban a kitörési vágyat, és hamis útlevéllel inspirálja a drogokkal való seftelésre, és megteszi egyfajta személyi titkárává. Ez a pozíció azonban semmilyen előnyökkel nem jár. A folyton becsületes életre törekvő Francist felőröli a bűnözés, az örömlányok és a partyk bűvköre, így érthető módon teljesen besokall, amikor főnöke egy ékszerbolt kirablására kényszeríti. Francis ellenáll, és ezért súlyos árat fizet. Ezzel egy időben, mint egy angyal jelenik meg Mieze (Jella Haase) az életében, aki mindennap ápolja és eteti. Francis hamarosan ráébred, hogy most, életében először szerelmes, és a lány is viszonozza érzelmeit. A bökkenőcsipán az, hogy, neki sem fedhetetlen a múltja, sőt jelenleg is prostituáltként keresi a kenyerét.
Berlin Alexanderplatz
Francis egyszerre dühöt és hálát is érez egykori munkaadójával Reinholddal szemben, akit egy napon megtámad, de mégsem képes megölni őt, mivel Reinhold gyengének férfiatlannak tűnik, aki állandó sóvárgással nézi daliás Francist, aki még fél karjával is boldogabb és teljesebb életet él, mint ő. Az őrületbe hajló finálé ekkor kezdődik meg, mikor Reinhold megtudja hogy Francis szerelme viszonzott, és Mieze nem csak tökéletes társ, de éppen gyermeket is vár a férfitól. A szánni való díler lelketlen vadállattá változik a szemünk előtt. Reinhold személyisége remekül árnyalt: javító intézetből került ki, aki az életben nem találta meg számításait, ezért hatalomra vágyik az őt elnyomókkal szemben.

Francis és Reinhold párosa tökéletesen működik, annál is inkább mivel Francis a jóságot, Reinhold pedig a gonoszságot ábrázolja. Maga a film, több fontos szimbólumot vonultat fel, főként a főszereplő visszaemlékezése által. Látomásaiban a bikán kívül, Afrikát és a vízben való sodródást is többször vizionálja. A múlt folyamatosan kisérti Francist, és amihez az újabb traumák is hozzáadódnak.

A dramaturgia teljesen meseszerű, öt felvonásban narrálja Mieze Francis életét, onnantól kezdve, hogy megérkezik Németországba. A komolyzenei elemek alátámasztják az érzelmek és tragédiák fontosságát. Francis többször hangoztatja, hogy ő csak jó akar lenni, Mieze narrációjában ezt megerősíti azzal, hogy elmondja: „Francis rákényszerült a bűnözésre.” A valóság, sajnos még ennél is könyörtelenebb, hiszen semmi meseszerű nincs a világszerte jelenleg is tomboló menekülthelyzetben, és Francis nem az egyetlen Európában, aki ebben a cipőben jár, több ezer társa űzi mindennap a bűnözés különféle formáit. Így Francis egyfajta jelképévé válik – még ha kicsit közhelyesen is. A film nagy erősségeiéhez tartozik, hogy nem kényszerít senkit ítélkezésre, hanem bemutatja a rideg valóságot.

Egyedüli negatívum talán, a film hossza lehet a maga három órájával, azonban ez az izgalmak hevében szinte elhanyagolható tényező. A Berlin Alexanderplatz című film nagyon megérdemelné, hogy nagyobb figyelmet kapjon, és eljusson a Oscar mezőnyig.

Értékelés:

Hazai bemutató: 2020. október 6. (Szemrevaló filmfesztivál)
További vetítések:
Távmozi
X. Mozinet filmnapok
2020. október 14. 19:30 Pécs
2020. október 25. 19:00 Puskin Artmozi

A film adatlapja a mafab-on