Daniel
Sokféle módja van az emberi szenvedésnek. A leginkább értelmetlennek tűnő szenvedések egyike az öncélú kínzás és erőfitogtatás. Daniel Rye-t (Esben Smed) a fotóst egy terror szervezet rabolja el, busás váltságdíj reményében, és veti alá különféle gonoszságoknak, megverik, éheztetik, embertelen körülmények közt tartják fogva 13 hónapig. Az elrabolt és megkínzott fiatal férfi gyötrelme, értelmetlen és sokkoló lehet a nézőnek. Talán a legnehezebb, hogy tehetetlenül végig kell néznünk, ami történik. Megrázó belegondolni, hogy szinte mindennap megtörténhet, ilyesfajta kegyetlenség, egy másik Daniellel.

A főszereplő, egy 23 éves srác, aki sportoló jövőről álmodik, profi szeretne lenni. Ám karrierje, egy csúnya esés miatt, lábtöréssel véget ér. Így húszas évei elején Daniel válaszút elé kerül, hogyan folytassa tovább életét. Családja és barátnője részéről, azonban sok támogatást kap, és hobbija a fényképészet mellett dönt. Koppenhágába költözik és fotós segédnek áll. Egy napon aztán főnöke felkéri, hogy utazzon Szíriába, egy háborús övezet melletti településre. A fiút érkezése után, szinte egyből elrabolják, elveszik a mobilját és bekötött szemmel viszik Danielt, egy elhagyatott épületbe. A terroristák számára, minden külföldi polgár veszélyt jelent, a fennálló háborús helyzet miatt, így Danielt is CIA-ügynöknek hiszik, hiába bizonygatja a fiú, hogy csak egy egyszerű fotós. Addig kínozzák, míg be nem vallja, hogy a szírek ellen jött kémkedni. Egy szökési kísérlete után, olyan cellába kerül, ahol több hozzá hasonló rab tartózkodik. Vannak köztük újságírók, fotósok Franciaországból, Lengyelországból, és Amerikából is.
Daniel
Daniel miután, nem ékezik haza a tervezett járattal, családja aggódni kezd érte, és felkeresnek, egy helyi magánnyomozót, Arthurt (Anders W. Berthelsen), aki több hasonló üggyel is találkozott már, és éppen egy eltűnt amerikai, James Foley után nyomoz. A veszélyes országban, azonban még a magánnyomozónak is kihívást jelent érdemleges információkat kiderítenie, a helyi kapcsolataitól. Nehézségek árán, de sikerül megtudni, kik állnak a túszejtés mögött. Azonban Daniel jó üzletnek bizonyul, a szír terror szervezetnek és egyre több pénzt követelnek, a srác családjától. Daniel családja azonban csak egy átlagos dán család, nem rendelkezik nagy megtakarításokkal, így csak az összeg negyedét tudják előteremteni. A felajánlott összeg, azonban sértés a szírek szemében, így a fiút tovább kínozzák, napjai meg vannak számlálva. Egyedül a cellatársai pozitivitása tartja őt életben, a remény arra, hogy megmenekül, és valamelyest a hit. Daniel megtanítja társait, néhány alapvető tornagyakorlatra, máskor pedig sakkozással ütik el az időt.

A fordulat akkor, jön el, amikor a szervezet megneszeli, hogy kutatnak a túszok után, így gyorsan kell, új cellát találniuk a raboknak. A rabok közt szóváltás alakul ki, és a terroristák, brutális kegyetlenséggel megölik az egyik fogvatartottat, a többi túsz szeme láttára. Ezt dokumentálják és kiszivárog a felvétel Arthurnak is. Nem tétovázhat tovább a család, vagy összegyűjtik a pénzt, vagy Danielnek is vége, néhány napon belül. A rengeteg pénzt kizárólag a nyilvánosság kizárásával gyűjthetik össze a hozzátartozók, így nagyon nehéz helyzetben vannak. Végül egy felajánlás menti meg őket, és ezután Danielt elviszik fogva tartói az országhatárhoz. Egészen addig míg nem ért Dánia területére, szinte fel sem fogja a fiú, hogy szabad, most már engedély nélkül ehet, ihat, használhatja a mosdót. Nehéz visszaszoknia a normál életbe, nehezen, de kezdi feldolgozni, azt a borzalmat, ami vele történt. Egyik nap, azonban videó üzenetet kap, amiben az amerikai társát kivégzik, és ez teljesen letaglózza.
Daniel
Legbensőbb viszonya James Foley-val (Tobby Kebbel) alakult ki, egyfajta „Jézus szerepben” volt jelen, és minden helyzetben megnyugtatta Danielt. Olyan életigenlés áradt James szavaiból, hogy Daniel és társai egy pillanatra sem csüggedhettek mellette, a végsőkig reménykedtek megmenekülésükben. James megkérte társát, hogy ha nem jutna ki, adjon át egy búcsúlevelet családjának. Ezen kívül erőteljesek, azok a párbeszédek, amit a két szereplőtől hallhatunk egymás közt, amikor a raboskodást és a szürke, útvesztett életüket összehasonlítják. Itt válik a film mondanivalója igen jelentőssé. Hiszen megértjük, hogy Daniel, csak akkor fogja igazán értékelni a szabad életét, hogyha megismerte a világ egyik legkegyetlenebb helyét és megtapasztalta saját bőrén a szenvedést. Szörnyű ebbe belegondolni, és egyet érteni ezekkel a szélsőséges gondolatokkal, de valahogy mégis meg lehet látni, Daniel helyzetében is a szépséget, és ezt a film is többször érzékelteti, a beszűrődő napsugarakkal, az imádkozó társakkal, a ritka nevetésekkel a rabtársak közt, és Daniel első szabad estéjével, ezt az igen erős kontrasztot. Mindegyikben pillanatában ott van a szomorú sors, de megcsillan egy kis remény is ezekből az apró gesztusokból. A film legszebb jelenete, kétségkívül James temetése, ahol a Daniel is jelen van, és teljes hosszában, szóról szóra elmondja kivégzett társa utolsó szavait.

Nehéz végig nézni a filmet indulatok és tenni akarás nélkül, hihetetlen érzelmek szabadulnak fel közben a nézőben. Igaz történetet dolgoz fel a film, így elkeserítő az, hogy a Daniellel megtörtént eset nem egyedülálló, és több száz ártatlan ember főleg fotósok, riporterek, segítő szándékkal érkezett önkéntesek áldozatai a mai napig egy demagógiának. Szomorú abba is belegondolni, hogy milyen utólagos lelki és fizikai sokk éri a terrorizált áldozatokat, és milyen következményei lehetnek egy ilyen traumának, mivé válhat egy eredetileg egészséges ember a történtek hatására, képes lesz-e valaha is túllépni a vele történteken.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2020. július 30.

Forrás és fotó: Vertigo Média

A film adatlapja a mafab-on