Drakulics elvtárs
Azt gondolhatnánk, hogy léteznek receptek, amik mindig és minden körülmények között beválnak. Vegyünk például egy meglepő alapötletet, mint a hetvenes évek Magyarországán feltűnő vámpír figuráját. Aztán (talán csak a biztonság kedvéért) tegyünk mellé olyan megunhatatlan dolgokat, mint a Kádár-korszak abszurditása és az ezzel járó egyszerre sírásra és nevetésre ingerlő hangulat. Sajnos a Drakulics elvtárs mindezen elemek ellenére is éppen csak befér a nézhető kategóriába. Nem csoda, az alkotók addig sem jutottak el, hogy felismerjék: Bödöcs Tibor önmagában még nem vicces. Kellene valami humorosat is mondania ahhoz, hogy a néző nevessen. De nem ez az egyetlen ziccer, amit a film alkotói kihagytak.



Bodzsár Márk rendező-forgatókönyvírótól nem áll messze a sötét humor, ezt már az Isteni műszakkal bizonyította. Legújabb filmjének főhőse a régi kommunista Fábián elvtárs (Nagy Zsolt) hosszú kubai, majd amerikai távollét után tér vissza Magyarországra, hogy az imperialista támadás sújtotta Vietnám baráti népe megsegítése céljából véradásokat szervezzen. Az elvtárs azonban gyanús. (Hiszen alapból mindenki gyanús. Aki külföldről jött, az meg végképp.) Ügynököket állítanak rá, főbb megfigyelői között ott van a civil életben párt alkotó Kun Laci (Nagy Ervin) és Mária (Walters Lili). Ahogy lenni szokott, egyre szaporodnak a figyelemreméltó és nehezen magyarázható jelenségek: Fábián mintha nem öregedett volna egy napot sem, még mindig olyan stramm kiállású, mint egykoron, amikor együtt röplapozott Kádár elvtárssal az illegalitás harcos évei alatt. Csak az éj leple alatt merészkedik ki az utcára, ráadásul menekül, ha jó fokhagymás kolbásszal kínálják. De a java még hátra van (legalábbis Kun elvtárs szempontjából): Mária mintha nem csak és kizárólag pártutasításra érdeklődne Fábián iránt.

Innentől a Drakulics elvtárs még akár lehetne jó film is, de nem az. A játékidő első harmadában nagy szerepet kap a Kádár-korszak (utólag főleg) humoros oldala, az alkotók a részletekre is figyeltek. (Érdemes például nem átsiklani afelett, hogy milyen szövegek olvashatóak a háttérben időnként elhelyezett transzparenseken.) Viszont a szereplők egyre inkább irritálóan logikátlan és hiteltelen viselkedése agyoncsap mindent. A legszembetűnőbb a két ügynök, Laci és Mária. A ügynökök táplálékláncában valahol alsó-középen elhelyezkedő, a területükön jó eséllyel évek óta dolgozó besúgok, nagyon hamar önjáróvá válnak. A kádári idők eme megfelelés-kényszeres, valamilyen szinten biztosan agymosott alakjai hirtelen eltérnek mindenféle pártutasítástól, a saját szakálluk szerint kezelik az egyre kényesebbé váló Fábián ügyet. Máriáról kiderül, hogy teljesen tudatában van annak, hogy legfeljebb a Pártot szolgálja, a népet biztosan nem, és kemény mondatokat fogalmaz meg a rendszer morális disszonanciáiról. Ezek a besúgásra szakosodott gépezet egyik téglájától elég érdekesen hangzanak.
Drakulics elvtárs
A másik problémás dolog a szerelmi háromszög. Mária nem tud nőként kiteljesedni Kun mellett, a benne rejlő szenvedély, báj és minden más egyéb, ami a nagybetűs NŐT jellemzi, a felszín alatt kavarog. De Fábiánt más fából faragták, mint a legfeljebb háromperces szexmeneteket produkáló Kun ügynököt, mellette a film nőnemű spiclije kivirágzik nőiességének teljes pompájában. A forgatókönyvíró- rendező legalábbis ezt a cselekménysort akarta megjeleníteni a filmvásznon. A bökkenő az, hogy mindehhez kellett volna egy jól játszó színésznő, de Walters Lili egész egyszerűen pocsék a Drakulics elvtársban. A néző nem igazán érti, hogy a délceg és bátor vámpír mit eszik ebben a vérszegény nőben. (A mondatért én kérek elnézést.) A jelek szerint Nagy Zsolt sem igazán találja fel magát szerepében, az előtérben lévő hármasból egyedül Nagy Ervin brillírozik, a film elviselhetőségéhez nagyban hozzájárul az alakításával.

Az ördög a részletekben rejlik, és sajnos a Drakulics elvtárs tele van olyan igénytelenségekkel, figyelmetlenségekkel, amiket könnyen ki lehetett volna kerülni. A teljesség igénye nélkül: a véradás nem úgy történik, mint ahogy a filmen látjuk, Mária a koránál fogva biztos nem volt ötvenötszörös véradó, a poszttarumnás stressz szindróma kifejezést senki nem értette és senki sem használta Magyarországon 1972-ben. De úgy általában is: a szereplők nagyon-nagyon nem úgy viselkednek, mint a Kádár-korszak gyermekei. Azokban a régi szép időkben még nem számított vagány dolognak, ha egy nő nyílt színen bemutatott és káromkodva üvöltözött, nem illett csak úgy együtt élni évekig házasság nélkül, és nem tegeződött boldog boldogtalan egymással.

A film egyetlen dologban erős: a rendkívül vicces és találó mellékszereplők tekintetében. A kiöregedett dívaként viselkedő titkárnő (Kerekes Éva), a szomszédokat a függönyön át állandóan szemmel tartó és tetteiket minduntalan kommentáló nyugger házaspár (Znamenák István és Szűcs Nelli), illetve Kádár vonalas tolmácsa (Balsai Móni) tényleg viccesek. De arra nem elegek, hogy érdemes legyen megnézni a Drakulics elvtárs című filmet. Helyett inkább menjünk el vért adni. Mindenki jobban fog járni.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2019. október 31.
Hazai forgalmazó: InterCom
Nézd meg a film adatlapját a MAFAB-on!