ÉhezƑk kritika
A horror alapvetƑen olyan, mint a pornĂł: elsƑsorban a zsigeri ösztöneinkre hat, a fĂ©lelmeinkre Ă©s a tabuk irĂĄnti kĂ­vĂĄncsisĂĄgunkra. A kivitelezĂ©st persze lehet mƱvĂ©szi magassĂĄgokba is emelni, de ez ĂĄltalĂĄban keveseknek jön össze, siker esetĂ©n viszont a filmmƱvĂ©szet olyan gyöngyszemei szĂŒletnek, mint mondjuk a svĂ©d Engedj be!. A francia Ășj hullĂĄmos horror pedig mĂĄr kĂ©sz fogalom, elĂ©g ha csak olyanokat Ă­rok, hogy A betolakodĂł, MĂĄrtĂ­rok vagy a HalovĂĄny. Ezek a mƱvek brutĂĄlisak, kegyetlenek Ă©s elkĂ©pesztƑ atmoszfĂ©rĂĄval rendelkeznek. EnnĂ©l fogva egy francia, zombis art horror nem is lehetne vonzĂłbb a hozzĂĄĂ©rtƑk szĂĄmĂĄra. Az ÉhezƑk pedig ilyen is, kĂĄr, hogy csak papĂ­ron. Ugyanis nem csak a film „art” rĂ©sze nem valĂłsult meg, de mĂ©g a francia identitĂĄs is eltƱnt.



TalĂĄn az angol 28 nappal kĂ©sƑbb volt az, amelyik elƑször alkalmazott gyorsan futĂł kvĂĄzi zombikat a filmvĂĄsznon, amire szĂŒksĂ©g is volt, hiszen az Ășj Ă©vezredben a lassan vĂĄnszorgĂł Ă©lƑholtak mĂĄr nem tƱntek tĂșl fĂ©lelmetesnek (aztĂĄn persze jött a The Walking Dead, de az mĂĄr mĂĄs törtĂ©net). A franciĂĄk erre vĂĄlaszkĂ©pp 2009-ben mozikba kĂŒldtĂ©k a hasonlĂł kaliberƱ filmjĂŒket, a Mutants-ot, ĂĄm a hangos siker joggal maradt el. Most, 2018-ban pedig itt van az ÉhezƑk, amely ismĂ©t kevĂ©s tĂșlĂ©lƑre fĂłkuszĂĄl Ă©s tele van jĂł sok rohangĂĄlĂł, kiabĂĄlĂł ööö… zombival?

Az ÉhezƑk cĂ­mƱ  film ugyanis mĂĄr ott elvĂ©rzik, hogy a sajĂĄt alapkoncepciĂłjĂĄt sem kĂ©pes rendesen meghatĂĄrozni. Van valamifĂ©le vĂ­rus, amirƑl nem derĂŒl ki, hogy miĂłta terjedt el Ă©s hogy pontosan mit csinĂĄl az emberrel. Azt lĂĄtjuk, hogy aki elkapja (harapĂĄs ĂĄltal mondjuk), az kb. egy nap mĂșlva mĂĄr maga is vĂ©rben ĂșszĂł szemekkel fog embertĂĄrsaira tĂĄmadni. Ugyanakkor nem vilĂĄgos, hogy mi kell a megölĂ©sĂŒkhöz, mivel az elejĂ©n mĂ©g a holttesteket hol feldaraboljĂĄk, hol elĂ©getik, mĂ­g a vĂ©gĂ©n mĂĄr egy laza hĂĄtba szĂșrĂĄs is megteszi. Vagyis: ezek most Ă©lƑholtak, vagy csak simĂĄn betegek?
ÉhezƑk kritika
Igazi tragikomikum, hogy tĂ©nyleg semmit nem tudunk meg a körĂŒlmĂ©nyekrƑl, mĂ©g a helyszĂ­nt is csak azĂ©rt tippelhetjĂŒk meg FranciaorszĂĄgnak, mert az emberek franciĂĄul beszĂ©lnek egymĂĄssal (na jĂł, lehet Belgium vallon lakta rĂ©sze is). Az identitĂĄs azonban vĂ©gkĂ©pp elveszett: a fƑszereplƑ jĂł nagy pick-up kocsival Ă©s shotgunnal a kezĂ©ben közlekedik, ezeknĂ©l amerikaibbat el sem tudnĂ©k kĂ©pzelni. Mi több, szinte minden szereplƑnek van valamifĂ©le lƑfegyvere, ami azĂ©rt is Ă©rdekes, mert amĂșgy az orszĂĄgban hasonlĂłan szigorĂș fegyverviselĂ©si szabĂĄlyok vannak, mint itthon. Ide mĂĄr tĂ©nyleg csak egy hamburgerevƑs jelent kellett volna a kamu amerikai összkĂ©phez!

A törtĂ©net rĂĄadĂĄsul kifejezetten sablonos, de legalĂĄbb jĂł lassan Ă©s vontatottan lett elmesĂ©lve. MĂĄrmint az, hogy vannak tĂșlĂ©lƑ kisebb-nagyobb csoportok, akik a cselekmĂ©ny egy pontjĂĄn talĂĄlkoznak Ă©s izĂ©… tĂșlĂ©lnek. Egyetlen momentuma van, ami Ă©rdekes lehet, ez pedig a „zombikkal” kapcsolatos, de igazĂĄbĂłl ez sem lett rendesen kibontva, ennek megĂ©rtĂ©sĂ©hez talĂĄn elkĂ©l egy filmesztĂ©tikai diploma, mindenesetre az egyszeri nĂ©zƑ csak szemöldököt fog vonogatni.

Az ÉhezƑk-ön tĂ©nyleg nincs mit cifrĂĄzni: hiĂĄba eurĂłpai, ennek az attitƱdnek semmi jelĂ©t nem adja, Ă­gy egy kifejezetten unalmas Ă©s elcsĂ©pelt törtĂ©netet kapunk mĂ©g Ă©rdektelenebb szereplƑkkel, akik mĂ©g csak nem is következetesen viselkednek, csak hogy belehessen dobni egy mĂ©g jobban lerĂĄgott fordulatot. Ja Ă©s a hitelessĂ©grƑl mĂ©g annyit, hogy egyikĂŒk kĂ©pes az egĂ©sz jĂĄtĂ©kidƑ alatt egy tangĂłharmonikĂĄt (!) cipelni… SzigorĂșan kerĂŒlendƑ darab!

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. åprilis 13. (Titanic Filmfesztivål keretében)

ForgalmazĂł: Alma Cinema

For privacy reasons YouTube needs your permission to be loaded.
I Accept