Gyermeki énünk ott rejtőzik bennünk. Negyven felett még biztosan. (Ezt személyes tapasztalatok birtokában állíthatom.) De szerintem száz év felett is. Ennek a gyermeki énnek a megszólítására talán nincs is alkalmasabb ember Michael Ende-nél. A Végtelen történet és a Momo kiváló példa arra, hogy miként lehet egy gyerekek számára is lenyűgöző mesevilágot teremteni úgy, hogy közben a felnőttek számára is releváns, az „Élet Nagy Kérdéseire” választ adó, vagy a válaszhoz közelebb vivő dolgok hangozzanak el. A Végtelen történetet két részben filmesítették meg. Az elsőt még valahogy le lehetett nyelni, de a második rész teljesen kiherélte az eredeti könyvet, nyomát sem hagyta meg annak a szimbólumrendszernek és mondanivalónak, ami annyira varázslatossá tette ezt a minden korosztálynak élvezhető mesét. Ilyen előzmények után félve vágtam bele a Gombos Jim és Lukács, a masiniszta filmadaptációjának megtekintésébe. De aztán kellemes csalódtam, a film egyszerre volt gyermeki módon, kedvesen naiv és pörgős, izgalmas. Bár meg kell hagyni, hogy az utóbbiból egy picit talán több volt a kelleténél, lévén, hogy gyerekeknek készült filmről volt szó. Egyes részek (a vad vihar, vagy a hörgő-morgó gonosz sárkányok) egy bizonyos kor alatt tökéletesen alkalmasak voltak a nyugalom megzavarására. Tényleg pici, vagy az átlagnál érzékenyebb gyerekeknek nem biztos, hogy ajánlanám az alkotást.
A Thomas gőzmozdony rajongóinak ismerős érzetet keltő, Sodor-szigetére feltűnően hasonlító Gyöngyéletfölde lakossága négy főről ötre növekszik egy különös csomagnak köszönhetően. A gonosz kalózbanda egy kisbabát talál a vízen hánykolódva, akit azonnal elküldenének a talán még náluk is gonoszabb Vicsornénak. A küldeményt azonban a postás rossz címre viszi ki, így a kis Jim (Solomon Gordon) szeretetben és boldogságban nő fel a miniatűr királyság lakóinak köszönhetően. Az uralkodó egy nap szörnyű döntést hoz: el akarja távolítani a szigetről Emmát, a gőzmozdonyt. Lukács, a masiniszta (Henning Baum) ellenáll a királyi önkénynek és elhajózik a tutajjá alakított járművel. Jim is vele tart, hogy aztán egy hosszú, kalandos utazás során különös lényekkel találkozzanak, barátokra tegyenek szert és persze azért, hogy végül megmentsenek egy hercegnőt.
A klasszikus mese elemeit felsorakoztató történetből (talán egyes felnőttek sajnálatára) hiányoznak a csak egy bizonyos kor felett érthető, áthallásos poénok. (Ha csak a Piedone-klónként verekedő Lukácsot nem számítjuk ide.) A Dennis Gansel rendezte alkotás ennél többre képes: humora minden korosztály számára érthető és értékelhető. Ilyen a királyát folyamatosan megsüvegelő, rendkívül vonalas Feszes úr, vagy a kisebbrendűségi komplexussal küszködő, sárkány-víziló nászából született furcsa kis lény. (De jó ez így. Jobb ha együtt nevet a két generáció, mintha anyuka és apuka csendben kuncogna a rejtett szexuális utáláson.)
Összefoglalva a Gombos Jim és Lukács, a masiniszta: gyermeki, bájos, varázslatos és izgalmas. Csak ajánlani tudom. Nullától kilencvenkilenc évig bezárólag.
Szerintem: 
Hazai bemutató: 2018. június 21.
Hazai forgalmazó: Vertigo Média
A Te véleményed is számít!