Gunda
Gunda
koca sztoikus nyugalommal gondozza neveletlen kölykeit a farmon, kilencvenhárom percen keresztül nézhetjük, hogyan szoptatja a tülekedő malac-hordát, illetve azt, hogy miképp túrják a földet az óljuk melletti réten. Victor Kossakovsky leforgatott egy olyan propagandafilmet, amiben szinte semmi nincs, ami a „hagyományos” propaganda-filmet jellemzi, így tetszést is azok körében fog aratni, akiktől távol áll a harsány és könnyen érthető üzenet.



A rendező-forgatókönyvíró egy percig sem akarta titkolni, hogy a filmnek konkrét célja van:  „elrettenteti” a húsevéstől minél több embert. Ha csak a szándékot nézzük, akkor a legkézenfekvőbb eszköz lenne a véres vágóhidak, a nagyüzemi állattartás embertelenségének bemutatása.  Victor Kossakovsky ennél „rafináltabb” volt, nem hagy menekülőutat a nézőnek, nem adja meg neki a lehetőséget, hogy az „etikus húsevésre”, a szabadon tartott vágóállatokra hivatkozva ne legyen rossz érzése a következő csülkös pacal (vagy avokódos-aszalt tőzegáfonyás csirkemell) elfogyasztásakor.
Gunda
Gunda egy tanyán éldegél picinyeivel, takaros, tágas szalmával bélelt disznóólban, aminek nyitott ajtaján bármikor kisétálhatnak a rétre.  Összefoglalva: Gunda „boldogan él”. A dokumentumfilm legfőbb érve a húsevés ellen, hogy állattársaink ugyanolyan érző lények, mint mi, emberek. Hogy átéljük ezt, a rendező egészen „közel” hozza hozzánk a malackákat, részesei lehetünk a röfögő família intim perceinek, pár centire közelítve látjuk, hogy az anyakoca minként eteti a kismalacokat, miképp segíti, miként terelgeti orrával a lesántult picit. A kamera szinte végig nagyon közeli képet mutat, az állatokkal egy magasságban van, mi, a nézők szinte családtagok leszünk a tanyán. A szereplők szemei szintén nagyon közelről látszanak nem egy jelenetnél, hiszen a szem a lélek tükre. Ami az állatoknak is van. Legalábbis a film erősen ezt suggalja. Végül jön a szörnyű fordulat. Gunda malackáit elviszik a vágóhídra, az állat pedig nem érti a helyzetet, kétségbeesetten kering a réten, keresi a piciket. A gyerekeit a sötét végzet miatt elvesztő anya tragédiáját látjuk.

A főszerep a malac-családé, de a tanyán élnek más állatok is, tehenek nyargalásznak és baromfiak kapirgálnak szerteszét. A képben egyszerre feltűnik egy furcsa jelenség: egy tollát vesztett, meglehetősen lestrapált tyúk. Aki kicsit is állatbarát, annak összefacsarodik a szíve a látványtól. Jellemző a film hangvételére, „eszközeire”, hogy nem hangsúlyozza: egy tojóketreces léttől megszabadult baromfit látunk. Kossakovsky nem dörgöli az orrunk alá, hogy milyen szörnyetegek vagyunk mi, emberek, mit teszünk más élő és érző lényekkel azért, hogy olcsó tojáshoz juthassunk.

A Gunda narráció, élőbeszéd mentes film, cselekménye gyakorlatilag nincs, viszont minden képkockából árad a nyugalom és a harmónia, a tanya lakói együtt élnek, együtt lélegeznek a természettel. A képi világ letisztult, a felvételek fekete-fehérek. A nézőnek kedve támad kiköltözni a farmra az állatokkal együtt. Vagy akcióba lépni, és visszaszerezni Gunda számára a gyerekeit.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2021. május 27.
Forgalmazó: Mozinet