Instant család kritika
Amikor először hallottam az Instant család című filmről, akkor arról nekem rögtön egy 1995-ös tévévígjáték, a Leslie Nielsen nevével fémjelzett Kölcsöngyerek visszajár jutott eszembe. Az alapszituáció ugyanis kísértetien hasonló: egy kissé sznob, de jószívű párocska nem tudja eldönteni, hogy szeretnének e már gyereket, vagy sem. Erre Nielsen karaktere felajánlja nekik egyszerre három gyermeknek a kölcsönzési (!) lehetőségét, azaz az árvákat bizonyos időn belül visszahozhatják, ha úgy döntenek, hogy mégse akarják örökbe fogadni őket. A valóságban persze ilyen soha nem történhetne meg, de természetesen ez a filmben remekül bevált és jöhetett a happy end.



Jelen esetben persze sokkal földhöz ragadtabb és átélhetőbb alapszituációról van szó, hiszen a két főszereplő (Mark Wahlberg és Rose Byrne) abban a helyzetben találja magát hirtelen, mint manapság oly sokan, hogy addig halogatták a gyermekvállalást, amíg majdhogy nem kiöregedtek belőle. Ennek megfelelően az adoptálás elég logikus ötletnek tűnik, csak aztán hirtelen azon kapják magukat, hogy az általuk kiszemelt latino tinédzser lány (Isabela Moner) mellé megkapták a két cuki kistestvért is, vagyis a rendszer egyből a mély vízbe dobta őket.

Ugyanakkor hiába a hasonlóság, a történet alapját mégsem ez a régi komédia, hanem a való élet ihlette: Sean Anders író-rendező ugyanis a saját bőrén tapasztalta, hogy párjával milyen érzés egyszerre három gyermeket adoptálni – nem könnyű. Ahogyan egy tisztességes családi vígjátékot sem könnyű manapság levezényelni, főleg úgy, hogy a főszereplők nem animált figurák vagy beszélő állatok. Az Instant család azonban a műfaján belül minden szempontból tökéletes.
Instant család kritika
Eleve hátrányból indul, hiszen egy ilyen kaliberű művekben a cselekmény minden egyes fordulata kitalálható, vagy legalábbis tudjuk, hogy mi lesz a vége: egy boldog, szerető család. Éppen ezért a nézőt muszáj folyamatosan lekötnie hol ütős poénokkal, hol pedig megfelelően hangolt, drámai jelenetekkel. Anders alkotása nem csak mindkét kritériumnak tökéletesen megfelel, de mellette még hitelesen tud egy kedves és egyben fontos üzenetet nyújtani.

Mert tény, hogy sajnos a közéletben valamiért tabutémának számít az adoptálás, mintha nem élne szerte a nagyvilágban sok százezer árván maradt gyermek. Pedig rendkívül szomorú tény, hogy amit a többségi társadalom normálisnak éli meg azt, hogy egy családban nevelkedhet, addig ezeknek a gyermekeknek ez csupán vágyálom. Kemény téma, ám ezt Anders könnyen emészthetően, mégis abszolút őszintén tudja a nézőknek megmutatni.
Instant család kritika
Mert tény, hogy eleinte nehezen indul az új keletű szülők és az árvák kapcsolata, sok súrlódással jár, ezeket pedig a film leplezetlenül mutatja be, ahogyan azt is, amikor a két felnőtt egy ponton megtörik és már az egészet kezdik megbánni (nyilván ez az érzés nem tart soká, hiszen vígjáték, na). Itt kell megjegyeznem, hogy az összképet nagyban befolyásolja a tény, hogy a mellékszereplők többsége is hasonlóan izgalmas, de egyaránt ismerős karakter, remek színészekkel eljátszva, köztük az Oscar-díjas Octavia Spencerrel.

Ugyanakkor a film már tankönyvbe illően PC néhol: az örökbefogadó tanfolyam többi szülője közt találni mindenféle variációt. Konkrétan akad fehér, mélyen keresztény pár, fekete-fehér pár, egyedülálló nő és az ultimate PC, a fekete-fehér meleg pár. Ez így egyszerre túl soknak és túl direktnek hat. Az pedig már szinte botrányos, hogy ezek közül az egyedülálló nő karaktere – aki kifejezetten egy magas, sportos 14 éves fekete fiút akar magának – már súrolja a pedofília a határát, a film mégis elképesztően könnyedén veszi az ebből fakadó humort, mintha ezzel nem lenne semmi gond.

Ezt leszámítva egy tényleg pazar vígjátékot láthatunk, melyben a humor a családi mivolta ellenére meglehetősen erős, ahogyan az érzelmi hullámvasútra is könnyen fel tudja ültetni a befogadó közönséget. Na jó, az utolsó öt perc már maga a giccs manifesztációja, ám még ezt is elnézhetjük neki, mivel cserébe kaptunk mellé 110 percnyi önfeledt játékidőt.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2019. január 24.

Hazai forgalmazó: UIP-Duna Film

For privacy reasons YouTube needs your permission to be loaded.
I Accept