Joker film
A Joker minden szempontot figyelembe véve egy nagyon rizikós vállalkozás volt, mivel Todd Phillips és Scott Silver filmje örökre megváltoztatja azt, amit Joker karakteréről gondoltunk. Kezdve azzal, hogy egy egészen merész alternatív Gotham citybe helyezi el Arthur Flecket, ahol csak azok tudnak érvényesülni akik képesek átgázolni másokon. A gyengék, az elesettek akik segítségre szorulnának mind a társadalom peremére szorulnak, és úgy élik mindennapjaikat, hogy azt várják az erősek majd segítenek rajtuk. A Joker viszont nem holmi elrugaszkodott képregényvilágot épít fel, hanem egy olyan realisztikus társadalmat mutat be, amiben tudjuk, hogy Batman nem fog megmenteni Minket. Ez nem az a film, nagyon nem az. A Joker hajszálpontos lenyomata és kritikája napjaink társadalmának is, és ettől lesz végtelenül nyomasztó és szomorú film. Ehhez ha még hozzáadjuk Joaquin Phoenix átütő erejű alakítását, egy olyan moziélményt kapunk, ami a földbe döngöl Minket.



A Joker nem indult könnyen, mivel már a film bejelentésének hírére a filmrajongók elkezdtek hőbörögni, hogy de hát minek Jokernek egy külön film, és amúgy is ne már, hogy Joaquin Phoenix fogja játszani, Heath Ledger után nem kell már Nekünk senki, és ne már hogy a Másnaposok rendezője fogja csinálni. Viszont, amikor kijött az első előzetes az összes fanyalgó valahogy kicsit elhallgatott, mert olyat láttak, amiben van potenciál, és Joaquin Phoenix sem szokott általában melléfogni, így hátha mégsem lesz teljes katasztrófa. Aztán mikor elnyerte a Velencei filmfesztiválon a fődíjat, a korábbi fanyalgók is elkezdtek komolyan érdeklődni a film iránt. Mára pedig elértünk oda, hogy ez lett 2019 legjobban várt filmje. Jól emlékszem, hogy ugyanez a hisztéria játszódott le 2008-ban a Sötét Lovag kapcsán is Heath Ledger miatt, aki aztán elnyerte az Akadémia díját alakításáért. Remélem, hogy a 2020-as Oscar átadó is hasonló módon fog véget érni, és Joaquin Phoenix hazaviheti a legjobb színésznek járó aranyszobrocskát.
Joker film
1981-ben járunk, ahol a szegénység és az erőszak már a mindennapok része, az emberek pattanásig feszültek már csak egy apró szikrára van szükségük, hogy elszabaduljon a totális káosz. Ebben a mocskos városban – Gotham Cityben – tengeti nyomorúságos mindennapjait Arthur Fleck is, aki még hisz abban, hogy sorsa jobbra fordulhat de ahogy életében sorra követik egymást a traumatikus élmények, úgy csúszik ki fokozatosan a lába alól a talaj, és egy olyan útra lép ahonnan már nincs visszaút. Arthur Fleck nem egyedül járja végig ezt az őrület sötét mocsarába vezető utat, hanem húzza magával a nézőt is, egyre lejjebb és lejjebb, kivált belőlünk egyfajta paradox érzést, mivel egyrészt megértjük tettei motivációját és elnyeri együttérzésünket is, de tettei sokkolóak és brutálisak, amivel már azonosulni nem lehet. Arthur nem eredendően gonosz, hanem saját életének áldozata, semmi másra nem vágyik csak arra, hogy szeressék és elismerjék. Ezeknek az alapvető szükségleteknek a hiánya és a totális társadalmi közöny hozza létre azt akit Jokerként ismerünk. Ahogy látjuk az átalakulás folyamatát az valami egészen egyedülálló, és mikor megtörténik a végleges, tökéletes metamorfózis, az egy valódi kitörölhetetlen filmtörténeti pillanat.

Természetesen ez a film mit sem érne Joaquin Phoenix nélkül, aki 23 kg-ot fogyott, hogy még élethűbb legyen a fizikálisan és mentálisan is meggyötört Arthur Fleck karaktere. Phoenix azon kevesek egyike, akik a method acting módszer szerint dolgoznak, nem eljátsszák a szerepet, hanem szinte eggyé válnak vele. Pont emiatt volt tökéletes választás erre a szerepre, mivel a rendező felépíthette rá a filmet, mert tudta, hogy meg fogja tölteni élettel, és nem egy papírmasé figura lesz, hanem egy érző vérző emberi lény. Ez annyira hátborzongatóan jól sikerült, hogy szinte szavakat sem találok rá. Phoenix teljesen alámerül a szerepben, egyszerre sajnáljuk és vetjük meg, néha csak úgy megölelnénk, mivel az általa megformált Fleck tulajdonképpen megrekedt egy megsebzett gyerek szintén. Életét kedvenc tévéshow-ja, bohócmunkája és alkalmi stand-up fellépései töltik ki. Mikor nevet , akkor is ott van szemében az az elviselhetetlen fájdalom és keserűség, amit egyetlen épeszű ember sem bírna ki. És ahogy Phoenix visszaadja ezeket a paradox jellemvonásokat az annyira hiteles és élethű, hogy szinte kitépi a szívünket a helyéről. Színészi játéka érzelmek olyan széles skáláját váltja ki a nézőből, amire nem lehet felkészülni, egyszerűen csak megtörténik. Tudom, hogy hajlamos vagyok túlozni és elfogult lenni, de mindezek ellenére akkor is azt mondom, hogy ilyen alakítás, amit Joaquin Phoenix letett az asztalra egy évtizedben egyszer születik.
Joker film
Todd Phillips filmje nem a szó hétköznapi értelmében vett képregényfilm, ennek ellenére mégis sikerül felsorakoznia a szuperhősfilmek mögé, vagy inkább elé. Olyan tökéletes eredettörténetet csináltak Joker karakterének, amit minden képregényhős megérdemelne. Ezért is lesz úttörő műfaján belül, mivel úgy használ fel egy ismert karaktert, hogy képes új rétegeket adni neki, és szinte elfeledteti, hogy előtte már voltak mások is. A Joker nem egy nézőbarát film: brutális, nyomasztó és nagyon realisztikus, talán ez is a legijesztőbb benne. Egy olyan társadalmat mutat be Nekünk, ami nem ismeretlen számunkra, olyan problémákat feszeget, amik nagyon aktuálisak, és olyan végkonklúziót vonhatunk le, amivel nehéz ugyan, de muszáj szembenézni: Arthur Fleck Jokerré válása egy értőbb, érzőbb társadalomban elkerülhető lett volna.

A Joker kétségkívül 2019 legjobb filmje, úgy gondolom ezt az intenzív moziélményt már nem lesz képes semmi überelni ebben az évben (ha mégis akkor majd szólok :D). Szinte biztos, hogy nagyon megosztó lesz, mind a kritikusok, mind a nézők körében hideg egyszerűsége és brutalitása miatt is. Én viszont mindenkit arra bíztatok, hogy tegyen vele egy próbát, mivel egy páratlan mestermű született, ami olyan filmek mellett fognak emlegetni, mint a Taxisófőr, A komédia királya vagy éppen a Mechanikus narancs.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2019. október 2.
Hazai forgalmazó: InterCom