Kisasszonyok
Bájos, lendületes, élettel teli és átérezhető – noha a Kisasszonyok az 1800-as évek második felének Amerikájában játszódik, Greta Gerwig rendezésével bebizonyítja, hogy a mai fiataloknak is szólhat és érdekes lehet.



Négy karakteres kishölgy, egy jóságot árasztó szülőpár és egy szertelen szomszéd fiú – ez a Louisa May Alcott által írt Kisasszonyok sorozat alapvető receptje. A bájos kis történet annyira népszerű lett, hogy azóta többször is filmre vitték a March testvérek, Meg, Jo, Beth és Amy kalandjait. A legújabb feldolgozás Greta Gerwig (Ladybird) nevéhez fűződik, aki úgy szőtte a filmbe jellegzetes megoldásait, hogy közben az eredeti történet hangulatát is eltalálta. A lányok mindennapjait sok nevetés, testvéri szurkálódás, erkölcsi dilemmák és néhány szomorú vagy szívszorító esemény szövi át; az pedig akaratlanul is megmozgatja az ember szívét, hogy mennyire erős a családon belüli szeretet.

Egy jó kosztümös film nemcsak hangulatos aláfestő zenéből, díszes, ál-korhű ruhákból és cikornyás mondatokból áll – a hangulat mellett olyan problémákat kell felvetnie, amit a mai emberek is át tudnak érezni és, noha esetenként akár évszázadok választják el tőle, azonosulni tudnak a helyzettel, méghozzá olyan hangon, amit meg tudnak érteni, és ami leköti őket. Ezt sikerült elérnie a Kisasszonyoknak. A romantikus képek és a látványos idill mögött felsejlik a kérdés: hogyan lehet az ember, jelen esetben négy, egymástól ennyire különböző nő, boldog?
Kisasszonyok
Minden karakter kidolgozott. Megnek (Emma Watson) például le kell küzdenie azt, hogy a tökéletes életre és jólétre vágyik (#korabeliinstalife), miközben a szíve mélyén igazából a csendes, egyszerű családi élet illik hozzá, mert úgy lehet azzal, akit igazán szeret (#reality). A törékeny Beth (Eliza Scanlen) hordozza a legnagyobb terhet: neki saját mulandóságával kell szembenéznie. Jo-nak (Saoirse Ronan) írói nagyravágyása, nyers modora és dölyfössége okoz fejfájást, a körülötte lévőknek pedig szertelensége és szenvedélye. Ő fogalmazza meg azt a kérdést is, ami manapság egyre több nőt foglalkoztat. Vajon csakis akkor vagyunk valakik, ha tartozunk egy férfihoz, vagy akkor is azok lehetünk, ha „csak” tehetségesek és ambiciózusok vagyunk? Szeretem ezt a kifakadását, ahogy azt is, hogy szinte azonnal hozzáteszi, hogy azért bizony néha ő is magányos, ezzel nem elvitatva, hogy az embert legalább annyira alkotják az érzelmei, mint az esze és a lelke. Végül pedig Amy (Florence Pugh) Jo ellentéte és kiegészítője: bár ő is szívesen megállná művészként a helyét, ha ez nem jön össze, akkor kész belesimulni a társadalomba, hogy amennyire lehet, megtalálja anyagi függetlenségét és támogatni tudja családját.

Gerwig nagyon tehetséges fiatalokkal dolgozott együtt. A vadóc Jo-t alakító Ronannak például sikerült elérnie, hogy egyszerre legyen hiteles és szerethető a karakter: a Ladybird-höz hasonlóan itt is egyfajta lázadó kamaszt játszik, de közben igazán bájos és magával ragadja a nézőt. (Emma Watsont nem tartom a világ legjobb színésznőjének, de itt végre visszafogta az amúgy gyakran ugráló szemöldökét, ami kifejezetten jót tett a játékának.) A mellékszereplők között pedig olyan nagy nevek találhatók, mint Meryl Streep, aki kisujjból kirázza az idős, gazdag, élesnyelvű nagynénit vagy Laura Dern, akinek jól áll a jóságos, mindentudó anya szerepe. Végül, de nem utolsó sorban, Timothée Chalamet megint bebizonyítja, hogy mennyire tehetséges, amikor eljátssza a karizmatikus, de esendő Laurie-t, a szomszéd fiút.
Kisasszonyok
Gerwig nemcsak rendezte a filmet, de a forgatókönyvet is ő írta hozzá, és nagyszerű munkát végzett. Nagy tehetsége van ahhoz, hogy lendületes tömegjeleneteket írjon és rendezzen: négy lánygyermek mellett zajlik az élet, felváltva vágnak egymás szavába és már egy-egy félmondat, grimasz vagy vállrándítás is sokat elárul a karakterekről. Emellett Gerwig az idősíkokkal is játszik, és Jo író törekvései révén egy keretet ad a történetnek. Ezzel a két bevett húzással eléri, hogy a látszólag egyszerű történet a mai néző számára is izgalmas legyen – még akkor is, ha már ismeri a sztorit.

A Kisasszonyok c. filmet bájossága, felvetett kérdései és kidolgozott női karakterei miatt minden nőnek ajánlani tudom 6 és 96 év között. Tökéletes anya-lánya vagy testvér mozi, de egy fene, akár még a férfiak is beülhetnek rá, ha értelmes női szereplőkre vágynak.

Szerintem:

A Kisasszonyok c. film adatlapja a mafab-on