Nincs gonosz
A halálbüntetés, az „ember a törvény által felhatalmazott élet és halál ura” tematikája (kimondva vagy kimondatlanul) sokakat foglalkoztat. Nyilván nehéz téma, és az egyik legfőbb ellenérv (senkit sem szabad elpusztítani, minden ember értékes) filmes hangoztatása könnyen átcsúszhat giccsbe és hazugságba. Erre a Tom Hanks főszereplésével készült Halálsoron a legjobb elrettentő példa. (Ezt a mondatomat a megkövezés terhe mellett is vállalom.) Mohammad Rasoulof rendező-forgatókönyvíró sokkal érzékenyebben és intelligensebben közelíti meg a tárgykört Nincs gonosz címet viselő filmjében.



Ő a halálbüntetést végrehajtó emberről, az ő szerepéről tesz felkérdéseket. Vajon rárakhatunk-e azt a terhet embertársunk vállára, hogy el kell vennie valakinek az életét? A válasz egyértelmű: nem. Mindegy mit követett el az elítélt. Talán pont ezért, de a képkockák során lényegtelen, említés szintjén sem kerül elő, hogy a halálra ítélt szereplők miért kapták a legsúlyosabb ítéletet. (Ez alól egyetlen kivétel van csupán, de itt a történetvezetés szempontjából fontos az információ.) A szereplők pedig más és más eszközt választanak: beletörődnek, lázadnak vagy épp elfogadják és próbálják a legjobbat kihozni a számukra alapból taszító helyzetből. Súlyos kérdések, sokszor kényszerű stratégiák. Talán nem árulok el titkot: végül mindenki elbukik, de talán nem mindegy, hogy dicsfénnyel vagy dicsfény nélkül történik mindez. A valódi feloldás viszont elmarad. Gonosz nincs, a szereplők (még ha végre is hajtanak kivégzést) mégsem elvetemültek és aljasok, motivációik érthetőek és emberiek. Ezen a ponton jön be az iráni politikai berendezkedés erőteljes kritikája. Ha létezik a gonosz, akkor az az állam, ami a másik életének kioltására kényszerít egy embert.
Nincs gonosz
A maratoni idejű két és fél órás (de egy percig sem unalmas) film igazából négy, egymással nem feltétlenül összefüggő történetet mesél el. Az első talán a leghatásosabb, pedig története nincsen. Megismerkedünk a középkorú családapával, Heshmattal (Ehsan Mirhosseini). Az ő estéjét követhetjük nyomon, azokat a csip-csup, banális eseményeket, amivel egy átlagember tölti a munka utáni órákat. Kocsival felszedi a feleségét, végig hallgatja annak napi nyűgeit, lájtosan veszekednek egy kicsit, majd pizzáznak a gyerekkel, bevásárolnak és meglátogatják a férj idős édesanyját. Az egész szokványosan, szinte már unalmas lenne, de a néző érzi, hogy valami nagyon nincs rendben a joviális és a maga hétköznapiságában szeretetre méltó családapa körül. Az utolsó öt percben már egyértelmű, hogy valami nagyon tragikus Heshmat életében, míg végül az utolsó harminc másodpercben jön a felismerés. A néző nagy erejű arcul csapás élménybe részesül, és ezek után már lehetetlenség nem feszülten végig nézni a három további epizódot.

Ezeknek már „igazi” történetük van, fordulatok. A végkifejlet pedig minden esetben tartalmaz katarzist (ilyen-olyan arányban). Erőteljességben nem érik utol az első történetet, de megközelítik. A Nincs gonosz c. film megnézésre érdemes és ajánlott. A gondolkodás garantált és elkerülhetetlen.

Értékelés:

Hazai bemutató: 2020. október 15.
Hazai forgalmazó: Cirko Film

A film adatlapja a mafabon