window.dataLayer = window.dataLayer || []; function gtag(){dataLayer.push(arguments);} gtag('js', new Date()); gtag('config', 'UA-108567345-1');

Pókember: Irány a Pókverzum! kritika

Home » Pókember: Irány a Pókverzum! kritika

Pókember: Irány a Pókverzum! kritika

Pókember: Irány a Pókverzum! kritika
Mikor már azt hittem, hogy a Végtelen Háború és a Thor: Ragnarök után képregényfilm nem tud nekem újat mutatni, akkor berobban a mozikba a Pókember: Irány a Pókverzum!, ami fiatalos lendületével, kreativitásával, frissességével kenterbe veri szinte az összes MCU alkotást. A Sony
Bob Persichettivel (A kis herceg, Shrek 2) és Phil Lorddal (LEGO-kaland, 22 Jump Street) karöltve elkészítette az eddigi legjobb Pókember filmet, ami olyan mintha a képregény lapjai keltek volna életre. Akinek tetszett a Pókember: Hazatérés, az egyszerűen imádni fogja ezt a filmet. Azok akik már esetleg beleuntak az egy kaptafára készült Marvel eposzokba, azoknak különösen ajánlom, mivel a Pókember: Irány a Pókverzum! bebizonyítja, hogy lehet másképp is csinálni, és bőven van még potenciál ebben a műfajban.




Már maga a történet is eléggé rendhagyó, mivel a radioaktív pók egy félvér fiút csíp meg Miles Moralest, aki rögtön bele is bonyolódik egy szupergonosz ördögi tervébe, aki dimenziókaput nyit meg párhuzamos univerzumokba. Ennek mellékhatásaként hat különböző személyiségű, nemű és korú Pókember lesz egyszerre Brooklyn utcáin, akik kezdeti nézeteltéréseik ellenére összefognak, hogy megsemmisítsék a veszélyes gépezetet, mielőtt az elpusztítja a várost. A feladat nem egyszerű, de Miles, Peter B. Parker, Peni Parker, Póksonka, Noir Pókember és Gwen Stacy készen állnak, hogy megmentsék a világot, és ezzel magukat is.
Pókember: Irány a Pókverzum! kritika
Mikor először olvastam a Pókverzum szinopszisát, azt gondoltam magamban, hogy úristen micsoda katyvasz, és álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz az év egyik legjobb filmje. A Sony nagyon merész volt, mivel rosszul is elsülhetett volna a dolog. A Marvel képregények ezen szegmenséhez még egyetlen filmkészítő sem mert hozzányúlni, mivel megfilmesíthetetlennek gondolták. Szerencsére mégis elkészült, és úgy mutatja be Pókember(ek) történetét, ahogy eddig sohasem láthattuk. Sokkal nagyobb szívvel, ütős eredet történettel, olyan hőssel akiért igazán izgulhatunk, és szurkolhatunk, hogy azzá váljon, akit csak úgy ismerünk, mint A Barátságos és közkedvelt Pókember.


A film egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy teljesen a nulláról építi fel Miles Morales Pókemberének karakterét, és emiatt egy percig sem érezzük úgy, hogy ezt már láttuk volna. Ehhez igazodva a felvezető rész is egy kicsit hosszabb, ahol jobban megismerhetjük Miles személyiségét, és hogy hogyan viszonyul újdonsült szuperképességéhez. Természetesen nem marad magára, mivel a párhuzamos univerzumból érkező kissé pocakos Peter B. Parker a fiú segítségére “siet”. Nagyszerűen ki van dolgozva ez a kissé elfuserált mentor- és tanítványa szál, kettejük kapcsolata szolgáltatja a film legviccesebb és legmeghatóbb pillanatait is. Miles túlságosan merész, és önfejű, míg B. Parker kicsit már fásult, cinikus és melegítő gatyában készül megmenteni a világot. A többi karakter is nagyon ötletes, de Gwen Stacyn kívül a többi párhuzamos világból érkező Pókember pont annyira van kidolgozva, hogy mindegyiküknek jusson egy-két igazán jó mondat vagy jelenet. Ennek ellenére csapatként nagyon jól mutatnak együtt, és van valami egészen elképesztő őrültség abban, mikor az összes Pókember egyszerre harcol.
Pókember: Irány a Pókverzum! kritika
Ami miatt a Pókember: Irány a Pókverzum! magasan kiemelkedik az átlagfilmek közül, az a vizuális és történetbeli kreativitás. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára olyan alkotást, ami ennyire lenyűgözött az ötletességével. A látvány, a karakterek, a történetvezetés, a zene mind, mind egy teljes egészet alkotnak. Minden kis részlet a helyén van: a poénok, az akciójelenetek (amit az élőszereplős filmek is megirigyelhetnének), a negyedik fal áttörése, a képregényes- és filmes kikacsintások. Ezeken felül, ami még nagyon-nagyon tetszett, hogy nem fél elmenni egy kicsit sötétebb irányba sem, és egy olyan dolgot is meg lép, amit nem gondoltam, hogy valaha látni fogok Pókember filmben. A Pókember: Irány a Pókverzum! mindamellett, hogy nagyszerű vígjáték és akciófilm, bővelkedik drámai pillanatokban is. A különböző műfajok között nagyszerűen megtartja az egyensúlyt, aminek a végeredményeként egy elképesztően szórakoztató és intenzív moziélménnyel leszünk gazdagabbak.

Tudom ebben az évben nagyon elfogult voltam és két kézzel szórtam a 80-90-100%-at, de ezzel a filmmel sem tudok másként tenni, mivel ha keresnék, akkor se tudnék hibát találni benne. Egyszerűen zseniális. Egy biztos, a nyáron érkező új Pókember filmnek rendesen fel van adva a lecke.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2018. december 13.

Hazai forgalmazó: InterCom


A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Ez az oldal cookiekat használ Ok
%d blogger ezt szereti: