Robin Hood kritika
A gazdagokat megsarcoló, a szegények sorsát a szívén viselő „jó rabló” legendája népszerű toposz, Jesse James, Rózsa Sándor, Robin Hood és társaik a folklórból küzdötték fel magukat a filmvászonra. Közülük a (valóságban soha nem létezett) sherwoodi íjász futotta be a legnagyobb karriert. Többek között Russell Crowe, Kevin Costner és Errol Flynn alakította különböző filmekben. (A sort hosszan lehetne folytatni.) Otto Bathurst rendező megkísérelt valami nagyon újat és merészet kihozni a kissé lerágott csontnak ható történetből, de az eredmény sajnos minden lett, csak meggyőző nem.



Már maga az alap sztori eltér a klasszikus Robin Hood történettől. Robin of Loxley (Taron Egerton) a Szentföldön háborúzik. Négy év után sikerül hazaérnie, de otthon áldatlan állapotok fogadják. A gonosz Nottinghami sheriff (Ben Mendelsohn) elkobozta birtokát. (Aztán hagyta lerohadni. Akkor miért kobozta el? Mindegy, ugorjunk. Nem ez az egyetlen megválaszolatlan kérdés, ami felmerül a nézőben.) Nejét, Mariant (Eve Hewson) pedig a bányába száműzte konyhás néninek. (Ahol mindenki fülig mocskos, csak és kizárólag Loxleyné és ruhája ragyog úgy a tisztaságtól, mintha Perwollal mosták volna.) A feleség nem Pénelopéként várta urát, hanem összeállt a sheriff túlkapásai ellen lázongó plebsz vezetőjével, Will Scarlettel. Robin nem egyedül érkezik haza az enyészeté lett birtokra. Titokban vele tart egy mór harcos, John (Jamie Foxx), aki hősünk segítségével szeretne bosszút állni az európaiak szentföldi tetteiért.

De nem csupán magát a sztorit írták át. Otto Bathurst modernizálni próbált. Például a Közel-Keleten játszódó első jelenetek az Öböl-háború világát idézik, a sheriff páncélosaival összecsapó feldühödött köznép pedig rohamrendőrökre és focihuligánokra hajaznak. A Kincsem esetében nagyon tetszettek az ehhez hasonló ötletek, a Robin Hood esetében viszont nemigen működnek. A miértre a választ kicsit messziről kezdem. Picasso emberábrázolásai eltorzítottak, a valóságtól nagyon messze állnak. De közben egyértelműen látszik rajtuk, hogy a művész tökéletesen ismerte az emberi test anatómiáját, ha kellett nagyon is élethű alakokat tudott alkotni. Teljesen mások a képei, mint egy olyan valakié, aki úgy próbálkozik a kubista testábrázolással, hogy alapvetően nem tudna embert rajzolni. A 2018-as Robin Hood valahol az utóbbi. Úgy pakolták tele a korba bele nem illő jelenetekkel, hogy közben süt róla: a rendező és a forgatókönyvíró tudása a XII. századi Angliáról valahol a nulla tájékára konvergál. Egyre másra használnak (és nem a „geg” kedvéért) olyan tárgyakat – például sín- vagy olyan kifejezéseket – például bank-, amik a korban nyilvánvalóan ismeretlenek voltak. De ez csak egy dolog, a legzavaróbb az, hogy a film alkotóinak halvány fogalma sincs a kor mentalitásáról és társadalmi viszonyairól. Nehéz lenne elsorolni azokat a XII. században teljesen életidegen, ostoba jeleneteket, amikkel zsúfolásig megtömték a filmet.
Robin Hood kritika
Bár nehéz a nyolcszáz évvel ezelőtti gondolkodásmód ismeretét számon kérni a rendezőtől lévén, hogy általában nem ismeri az emberi természetet sem. Legalábbis erre vall az a rengeteg blőd jelenet, amivel telepakolták a jobb sorsra érdemes rabló történetét. A ravasz, minden hájjal megkent, egész Nottinghamet a hatalma alá hajtó sheriff például bizalmába fogadja Robint, akit a történet szerint kisemmizett mindenből. Nézzük csak, hogyan megy végbe mindez. A magas rangú gazember meghívja magához hősünket, ahol pár sajnálkozó szót szól arról, hogy a távollétében romhalmazt csinált a kastélyából, aztán még ezt a romhalmazt is elvette tőle. „Ugyan, semmiség!” – mondja furfangosan Robin, hiszen szeretne a sheriff bizalmába férkőzni. A film fő gonosza ezután abba a szent meggyőződésbe kerül, hogy valóban számíthat a Szentföldet megjárt lovagra. Azon nyomba egy füst alatt elmondj neki a gyermekkori traumáit és világuralmi terveibe is beavatja. (Mert ugye azok is vannak ám!)

A hab a tortán pedig a szájbarágósabbnál is szájbarágósabban tálalt politikai mondanivaló. A sheriff xenofób és rasszista szövegekkel igyekszik tüzelni a népet, mi szerint vigyázni kell arra, hogy az idegenek nehogy beszivárogjanak, mert annak nem lesz jó vége. (Éppen csak Soros Györgyöt nem említi.) Mit tudok ehhez hozzátenni? Annyit, hogy irritál az erőszakolt aktuálpolitikai mondanivaló. Nemzeti ünnepeken a leginkább, de a kalandfilmek esetében is csak egy fél fokkal jobb a helyzet.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. december 6.

Hazai forgalmazó: Freeman Film

For privacy reasons YouTube needs your permission to be loaded.
I Accept