Scooby
Az alapvetően animációs alkotásokra berendezkedett rendező, Tony Cervone immár nem előszörre támad a falánkságával és lustaságával is szeretetreméltó párossal: Scooby kutyával és gazdájával Bozonttal. Az idén a moziba került Scooby címet viselő alkotás is a népszerű duó és a Rejtély Rt. egy nem mindennapi kalandját meséli el. Tegyük hozzá: mindenféle eredetiség vagy mélység nélkül. De ettől függetlenül az animációs alkotás másfél óra kikapcsolódást jelent a család számára, amiért egyértelműen hálásak lehetünk.



A történet kezdetén a trendi módon borostás sztármenedzser kitúrja a Rejtély Rt. csapatából az általa feleslegesnek ítélt Bozontot és Scooby-t. A csalódott páros a bowling klubban próbál vigasztalódni. (Talán a gyerekekre való tekintettel nem a kocsmában.) Itt viszont vérszomjas alakváltó robotok támadják meg a búval bélelt párost, a csávából pedig Bozont gyermekkori bálványa, a Kék Sólyom névre hallgató szuperhős (vagyis inkább az ő pilótája) húzza ki őket. Innentől kezdve beindul a több szálon futó történet: Bozonték megtudják, hogy a szupergonosz Gézengúz Guszti üldözi őket. Aljas (saját meggazdagodását célzó) terveit csak sejteni lehet, de mindenképpen egy lépéssel előtte kell járni. Kék Sólyom kapitány, Dee Dee Sykes legalábbis ezt az utat követ, miközben Bozont és az annyira nem is kiemelkedő képességű szuperhős az IKEA-s dizájnú kanapénkba roskadva lelkiznek, Scooby pedig egyre inkább elszáll magától. A Rejtély Rt. tagjai sem tétlenkednek, természetesen (látszólag volt) barátaikat keresik, amihez persze az erősen tartáshibás Gézengúz Gusztinak is van némi szava.
Scooby
A Scooby a gyerekfilmekből sokszor ismerős receptet követi: izgalmas, fordulatos kalandok, minél látványosabb akciókkal (amik egyszerre pörgősek és humorosak.) E mellett ott van a „mondanivaló” is, a gyermekek lelkében erősíteni kell a hitet, hogy a barátság mindennél fontosabb, mindenkire szükség van, mindenki értékes, a gonosznak a lelke mélyén azért van szíve és amúgy meg hinni kell magunkban. Az „üzenet” tekintetében nincs gondolati fősodor, nincs részletes kifejtés, de igazából egy gyerekfilmnél annyira nem is hiányzik. (Ami még nincs és hálás vagyok érte: nem próbálják csak felnőtteknek szóló, áthallásos poénokkal színesíteni az alkotást. Bevallom, kevés borzalmasabb dolog történhet a moziteremben, mint az, amikor a szülők szexuális utalásokon kacarásznak, miközben körben mindenhol gyerekek ülnek.) Az üzenet részét kepézi az a (politikai korrektséget minden szempontból kielégítő) szál is, mi szerint a csapatban a fehér férfi van előtérbe tolva, ő élvezi a rivaldafényt, miközben a nő (a Sanda Sólymon csapatában a fekete nő!) elvégzi az érdemi munkát. A toxikus maszkulintitás eme válfaját elsősorban Kék Sólyom, másodsorban pedig Fred testesíti meg. Persze a gyerekeket ez nem érdekli, ők annyira nincsenek túlfókuszálva bőrszínre és nemre, mint a progresszívak. Ők csupán élvezik az izgalmas, szórakoztató és vicces moziélményt.

Hazai bemutató: 2020. július 23.
Hazai forgalmazó: InterCom
A film adatlapja a mafab-on