window.dataLayer = window.dataLayer || []; function gtag(){dataLayer.push(arguments);} gtag('js', new Date()); gtag('config', 'UA-108567345-1');

Silvio és a többiek kritika

Home » Silvio és a többiek kritika

Silvio és a többiek kritika

By |2019-01-17T07:56:50+00:002018. december 19.|Categories: Kritika|Tags: , , , , , , , |1 Comment

Silvio és a többiek kritika
Ha létezik olasz politikus, aki közismert hazánkban, akkor az egész biztosan Silvio Berlusconi. A populizmus „atyjaként” számon tartott exminiszterelnököt lehet szeretni, lehet gyűlölni, viszont lehetetlen nem tudomást venni róla. Paolo Sorrentino sem volt képes erre, filmet forgatott róla, Silvio és a többiek címmel. A rendező Berlusconi „viselt dolgai” közül azt választotta, amire (akár tagadjuk, akár nem) legtöbben először asszociálnak a politikus nevének hallatára: az „unga-bunga partik” néven elhíresült orgiákat, illetve általában Berlusconi konzervatív elképzelésektől igencsak távol eső nőügyeit. A Silvio és a többiek lassúsága ellenére érdekfeszítő film, tele szemet gyönyörködtető képi megoldásokkal. A bökkenő az, hogy politikusról filmet csinálni szinte lehetetlen politikai állásfoglalás nélkül. Ennek értékelése a néző részéről elkerülhetetlenül szubjektív. Ennek a tudatában írom le, a Silvio és a többiek engem nem győzött meg, leginkább az általa közvetített politikai üzenet (vagy inkább annak hiánya) miatt.



A filmnek két főszála van. Az egyikben a zűrös életet élő selyemfiú, Sergio (Riccardo Scamarcio) karrierépítésbe kezd. Az amúgy háromgyermekes családapa villát bérel Berlusconi (Toni Servillo) szardíniai rezidenciájának közelében. Ide vonul le egy csapat leánykával, akik nem feltétlenül az eszük segítségével kívánnak boldogulni az életben. Vad orgiába csapnak, (maximum) bikinit viselve vonaglanak a medence partján, annak reményében, hogy a szeretett vezért csak áthúzza a szíve (na jó, nem a szíve) hozzájuk. A nőket (trendi kifejezéssel élve) tárgyiasító, önmaga öregedéséről tudomást nem vevő, csődörként pózoló Berlusconi megjelenítése fantasztikus, ennek ellenére ez a szál a játékidő felénél kifullad, nem mond újat, ráadásul az erkölcsi tanulság a szánkba lesz rágva.

Nézzük a másik szálat, Signora Berlusconi (Elena Sofia Ricci) történetét. Az asszonyka válni akar, hiszen férje-ura nem olvas könyveket, nem tiszteli a nőket, és nem hajlandó az általa áhított kulturális kalandokban részt venni, szegénykének egyedül kell elmenni túráznia Angkorba. Ezen felül férjeurának szegezi a nagy kérdést: honnan van a pénzed? Berlusconi szembesítve lesz a nagybetűs IGAZSÁGGAL A probléma annyi, hogy egy olyan ember által, aki évtizedek óta éldegél az általa megteremtett luxusban, és egy szalmaszálat sem tett odébb. De nem ez az egyetlen alkalom, amikor a nézőnek kínos jelenetben kínos jelenetben, erőltetettnek ható körülmények között szembesítik Berlusconit az igazsággal. Például ott van egy baloldali szenátor, akit a film manipulátor főhőse némi csúszópénzzel szeretne átszavazásra bírni. Úgy tűnik, az üzlet nem is sikertelen, de a megtévedt honatya aztán mégis nemet mond. A fordulatot azzal indokolja, hogy őt nem zavarja, hogy Berlusconi magára igazította a törvénykezést, nem zavarja az, hogy maffiózók a közvetlen munkatársai, ő így is megalkudna. Csak hát idefele jövet beleolvasott egy könyvbe, amiben az volt leírva, hogy Berlusconi kisebbrendűségi komplexusban szenved, és ezek után már nem szövetkezne vele. Igen, a valóságban valószínűleg pont így szoktak történni ezek a háttéralkuk, legalábbis Móricka szerint biztosan.
Silvio és a többiek kritika
Nagy kár, mivel a Silvio és a többiek képi világa fantasztikus, szabályszerűen elragadja az embert. Tele van hang nélküli jelenetekkel, ahol percekig kvázi „semmi nem történik”, mégsem unatkozunk, képtelenség nem a mozivásznat bámulni, a kívánt érzelmi hatás alól nem vonhatja ki magát az ember. A film másik erőssége Berlusconi figurája. Toni Servillonak, a rendezőnek és a forgatókönyvírónak köszönhetően ténylegesen megelevenedik az önmagába valósággal szerelmes figura, aki igazából nem ért semmihez, csupán egy dologhoz: meggyőzni az embereket.

Megérkeztünk a film főszereplőjének politikájához, a sokat kárhoztatott populizmushoz. Ha a közelmúlt olasz belpolitikájáról valamit meg akar tudni a néző a filmen keresztül, akkor milyen üzeneteket kap? Elsőként azt, hogy Berlusconi egy csúnya és rossz bácsi. Krisztus halálakor csak a templom függönye repedt meg, Berlusconi beiktatásakor már L’Aquila városa dőlt romba. De tételesen is elhangzanak gaztettei, amiből van ami nem is igaz, csak a film állítja. (Például Berlusconi nem vonta a teljes olasz televíziózást az irányítása alá, az országban hagyományosan mindig birtokolhat az ellenzék csatornát, sőt magának Berlusconinak a tévéin is vannak ellenzéki műsorok.) Másodjára megtudhatjuk, hogy a választók hasonlóak a televízióra bámuló birkára, amint azt a film első jelenetében látjuk. Azon felül olyan felületesek, hogy egy hatalmas, emberi életeket követelő természeti katasztrófa után is csak az elveszett műfogsoruk után sírnak. Pontosan ezek az üzenetek, amik miatt képtelen voltam szeretni Paolo Sorrentino alkotását.

Nem saját gondolat, magamnál jóval nagyobb embert idézek. Bibó István írta, hogy politikában lehet hazudni, de hazugságra nem lehet politikai konstrukciót építeni. Valahogy ezt hiányoltam a filmből. Berlusconi és a többi populista sikere abban is rejlik, hogy nem hazugságokra építik a politikájukat, nagyon is releváns, a társadalmat joggal foglalkoztató kérdéseket feszegetnek. Lehet őket gúnyolni, sokszor joggal lehet őket bűnözőként és veszélyes alakként feltüntetni. Csak előremutatóbb lenne, és teljesebb képet adna, ha bemutatnák, hogy milyen jogos igények segítették őt hatalomba. Legfőképpen pedig valamiféle alternatív megoldást is mutatnának azokra a jó kérdésekre, amikre a populizmus rossz válaszokat ad.

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2018. december 20.

Hazai forgalmazó: Mozinet


One Comment

  1. Hadam 2018-12-24 at 01:27

    “filmet forgatott róla, Silvio és a többiek címmel” ez így pontatlan, Sorrentino egy Loro c. filmet forgatott

A Te véleményed is számít!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Ez az oldal cookiekat használ Ok
%d blogger ezt szereti: