Star Wars - Az ébredő erő kritika
Jó lett Az ébredő erő, meg lehet nyugodni, nem kell idegesen rögtön legörgetni a cikk aljára. Most, hogy túl vagyok az IMAX 3D-s sajtóvetítésen (igen, az én durva anyámat), megnyugodtam. Olyan érzés, mint amikor túlestem az államvizsgámon, vagyis nincs több aggódás és félelem, csakis egyfajta könnyed euforikus állapot. Sikerült. J.J. Abrams megcsinálta azt, amit maga Lucas sem tudott véghezvinni három filmen keresztül: visszarepített minket az igazi Star Wars-univerzumba.

Star Wars: Az ébredő erő kritikaAki olvasgatja a kritikáimat, annak feltűnhetett, hogy nem igazán szeretem a 3D-s technológiát. Egyszerű parasztvakításnak tartom, ami nagyon ritkán tud valami pluszt adni. Most viszont megadtam magam a látványnak. Nem tudom, hogy mekkora a differencia a „sima” 3D és az IMAX között, de engem a látvány rögtön magába szippantott és nem eresztett. Ahogyan maga a film is. Végre ez az, az igazi filmélmény, amikor teljesen át tudod magad adni a mű élvezetének.

Gyönyörű, pörgős esemény – és akciódús, amilyennek lennie kell. Ha hatszor nem lúdbőröztem Az ébredő Erő nézése közben a zene, vagy a látvány miatt, akkor egyszer sem. A zene többnyire retrospektív, vagyis két jól ismert tétel is felcsendül. Sajnálatomra a birodalmi induló viszont nem, de elismerem, hogy az annyiban jogos, hogy már nincs Birodalom. A többi aláfestő muzsikával nincs baj, remekül illeszkednek a látottakhoz, csak éppen egyik sem túl karakteres. Sok rosszat el lehet mondani a Baljós árnyakról, de azért azt ismerjük el, hogy még ott is sikerült maradandót alkotni ilyen téren.

Apropó, ha nincs Birodalom, akkor mi van helyette? Első Rend, az van. Róluk nehéz bármit is mondani, mert egyszerűen olyanok, mint egy jogutódszervezet, tehát igazából egy Birodalom 2.0-ról van szó. Lázadók helyett meg van Ellenállás. Azt ne kérdezzétek, hogy ez hogy lehet, mi van a Köztársasággal, a galaktikus békével meg miegymással, mert én se tudom rá a válaszokat. A Jedi visszatér után ugyanis van egy 30 éves lyuk, amit nem igazán akartak a készítők betömni. Kérdés, hogy kell-e egyáltalán, ha cserébe elvarázsolnak minket.

Mert azt is felróhatnám hibának, hogy Abrams első körben pofátlanul biztosra ment és a jól ismert dramaturgián semmit, de semmit nem változtatott. Már a kezdéskor kicsit feszengtem emiatt: birodalmiak első rendiek lerohannak egy békés tábort, elfogják az egyik főszereplőt (Poe-t – Oscar Isaac), aki előtte a droidjában (BB8) elrejt egy térképet, ami nagyon fontos az Ellenállásnak. Aztán a kis übercuki droid egy sivatagos bolygón vándorol, míg nem talál egy kitörni akaró szerencsétlenre, akivel összebarátkozik. Ismerős? Az Új remény kezdése még megvan?

A folytatás is ugyanaz: ez a „szerencsétlen” az egyik új főhősnő, Rey (Daisy Ridley) végül találkozik Han Soloval (na mégis ki alakítja?) és Chewbaccával, akik elviszik az Ellenálláshoz és majd együtt felrobbantanak… valami nagyot. (A többi párhuzam spoiler lenne.)

Star Wars: Az ébredő erő kritikaAz az ördögi mindenben, hogy a film nézése közben én mindezt egyszerűen leszartam. Mosollyal az arcomon élveztem a manipulációjukat, azt, hogy a nosztalgikusérzéseimre és a vágyaimra hajaztak. Öröm látni a régi szereplőket, akik ráadásul nem hatnak nyomasztóan az újakra, megvan a maguk helyük. Egyedül a Han-Csubi páros kap nagyobb szerepet, akit viszont ez zavar, az az Erő rossz oldalán áll…

Ha már a Sötét oldal: Kylo Ren (Adam Driver) nem egy Darth Vader, annak ellenére, hogy ez eddig a legkomplexebb vörös fénykard-pörgetős gazember (szándékosan kerültem a „sith” kifejezést, mert nem az). Van benne potenciál, csak itt még túl heves és fiatal. Vader, ha dühös volt, akkor sztoikus nyugalommal fojtogatott, míg Kylo csak kaszabolja a díszletet. Ráadásul egyedül nála éreztem azt, hogy rossz embert választottak szinkronhangnak, a többiekhez azért jókat választottak.

Az előzetesen sokat kritizált feka ex-rohamosztagos, Finn (John Boyega) viszont telitalálat. Imádom. Laza, csibészes, és csak akkor hősies, ha nőről van szó. Amúgy meg tele van félelemmel és bizonytalansággal, amivel teljesen emberközelivé tették a karakterét. Azért lássuk be, hogy anno Luke már-már nyomasztóan szent volt néhol. Mi több, Finn még kifejezetten vicces is, csak úgy ontja magából az egysorosokat. Egyébként az egész filmről elmondható, hogy humoros, ennél fogva a súlyosabb pillanatok (van azért 1-2) úgy tudnak hatni, mint egy gyomorszájon vágás.

Nincs erőltetett, nehezékként súlyosodó szerelem sem! Van persze egy leheletnyi finom romantikája, de az ugyanolyan erősségű, mint amit a klasszikus trilógiában láthattunk.

A végére sok kérdés maradt fenn, ami rendben is van, hiszen már az elején tudni lehetett, hogy a Disney egy új trilógiában gondolkodik. Az irány jó, most már csak annyi a kívánságom, hogy a következő részben hagyják el a biztonságos komfortzónát és próbáljanak valami Birodalom visszavághoz hasonlóan elrugaszkodott történetet összerakni.Az olvasónak meg azt tanácsolom, hogy minél hamarabb nézze meg, és ha van rá keret, akkor 3D-ben. Az internet ugyanis maga a Sötét oldal és tele van undorító troll-lal, akik akár egy félmondatnyi spoilerrel is tönkre tudják tenni az élményt. Mert bizony fel lehet készülni komoly meglepetésekre!

Szerintem: 

Hazai bemutató: 2015. december 18.

Forrás és fotó: Forum Hungary