Támadás a Fehér Ház ellen 3.: A védangyal bukása
A forgalmazók nagyon sokszor meg tudják könnyíteni a hazai mozinézők dolgát azzal, hogy a külföldről behozott filmeknek milyen magyaros címet adnak. Értem én, hogy anno az „Olimposz bukása” félrevezető választás lehetett volna, míg a Támadás a Fehér Ház ellen egyértelműen besorolja a mű lényegét, csak hát Drágán add az életed hazájában gondolkodhattak volna arra is, hogy mi lesz, ha ezek az őrült hollywoodiak folytatást készítenek egy nyílegyenes filmnek? Sőt, akár trilógiává is duzzasztják? Akkor olyan szörnyszülött lesz az eredmény, mint Támadás a Fehér Ház ellen 3. – A védangyal bukása, ami így egy késő esti film+-os mellékízt ad szerencsétlen alkotásnak, tegyük hozzá, joggal.

Mert persze oké, olyan színészek láthatóak a filmben mint Morgan Freeman, Nick Nolte, Jada Pinkett Smith és persze a szegény ember Russell Crow-ja, Gerard Butler, aki a 300 sikere óta egyre mélyebbre süllyed a B-filmes mocsárban. Csakhogy hiába az illusztris szereplőgárda, ha cserébe olcsó látványt, sablonos forgatókönyvet és még sablonos dialógusokat kapunk.



Félreértés ne essék, minden szürrealizmusa ellenére én imádtam az első részt. Igazi, Rambót megszégyenítő kíméletlen akcióorgia volt egy olyan főszereplővel, aki nem habozott megkötözött terroristát is fejbe lőni, ha úgy érezte, hogy ez szükséges. A második rész, a London ostroma azonban egy akkora követhetetlen katyvasz lett, hogy bevallom, alig tudnék felidézni belőle bármit is.

Ezzel szemben a harmadik felvonás ismét egy nyílegyenes történetet ígért: a főszereplőt, az amerikai elnök testőrét felültetik és üldözőbe veszik, míg ő közben a saját ártatlanságát próbálja bizonyítani. Közben persze akadnak fordulatok is, ám ez csak egy esetben meglepő és az is inkább egy szokatlan történetszál lezárást takar és nem tényleges csavart a narratívában. Mi több, maga a film annyira sem veszi komolyan ezeket a fordulatokat, hogy még a rossz fiúk motivációját is lerendezi egy-egy mondattal. Ez a felületesség azonban végig követhető a teljes játékidő alatt, és ha már itt tartunk, a 121 perc túl sok egy ilyen kaliberű műnek, fél órányi pátoszkodást simán ki lehetett volna vágni, mert az sajnos akad bőven.
Támadás a Fehér Ház ellen 3.: A védangyal bukása
Muszáj is volt valamivel kitölteni az űrt, mert akciófilm ellenére az akciójelenetek többsége nem áll másból, mint esztelen robbantgatásokból. Igaz, Butler karaktere próbálja érzékeltetni, hogy már nem fiatal és komoly – elhallgatott – egészségügyi problémákkal küzd, ám ez is felemásan sikeredett. Ugyanis míg az egyik jelenetben már pusztán az álldogálástól megszédül, addig a következőben karcolás nélkül túlél egy karambolt. Nagyon érdekes, hogy a rosszullétei soha nem mutatkoznak meg éles helyzetekben!

Azért akadnak pozitívumok is. Ilyen például az előzetesben is ellőtt drónos támadás, mely nem csak jól néz ki, de abszolút modern, huszonegyedik századi és hihető. Mindemellett Nolte habókos veterán karaktere is telitalálat, még ha szerencsétlenből kvázi bohócot is csináltak, azaz ő felel a poénokért.

Sajnos azonban a már említett hitelesség folyamatosan eltűnik, míg a végére, annyira abszurd lesz az egész szituáció, hogy súlytalanná válnak tőle az lövöldözések is. A lezárást pedig fájdalmasan és teljesen feleslegesen elnyújtották. És akkor a kínos valóságba való behelyezési próbálkozást még nem is említettem!

Ugyanakkor a Támadás a Fehér Ház ellen 3. – A védangyal bukása beváltja azt, amit ígér: olcsó, egyszeri szórakozást az arra fogékonyak számára. Aki bírja a közepesen gagyi akciófilmeket és nincsenek nagy elvárásai a műfajjal szemben, az nyugodtan tegyen vele egy próbát. A többiek inkább nézzék meg még egy az első részt, vagy valami jobbat.

Szerintem:

Hazai bemutató: 2019. augusztus 29.
Haza forgalmazó: Freeman Film

Nézd meg a film adatlapját!