Volt egyszer egy... Hollywood
Tarantino megcsinálta, megint. De ezt szinte már el is várja a filmipar és a nézők tőle, hogy hozza azt a minőséget és egyediséget, ami az ő védjegye. Azt szeretem a munkáiban, hogy ő nem az a fajta rendező, akinek ha láttad egy filmjét akkor szinte mindent láttad, hanem újból és újból képes meglepni a közönséget. Bátran kikísérletezik a műfajokkal, pofátlanul kifordítja a filmes zsánereket és a saját képére formálja a nézők legnagyobb örömére. Ilyen szempontból a Volt egyszer egy… Hollywood sem lóg ki a sorból, viszont talán ez a legszemélyesebb munkája az eddigi életművében. Tarantino mielőtt belevágott a filmkészítésbe film- és sorozatfüggő volt, ez a mozgókép iránti rajongása ezen a filmen érződik a legjobban, és az alkotás lezárásával azt is kifejezi, hogy mennyire tiszteli ezt a szakmát.



A Volt egyszer egy… Hollywoodnak klasszikus értelemben véve nincs története, mivel főhőseink úgymond csak sodródnak az árral, viszont ezt marha szórakoztatóan teszik. A kiégett, lecsúszófélben lévő színész Rick Dalton (Leonrado DiCaprio), és halál laza kaszkadőre Cliff Booth (Brad Pitt) tévésorozatok pilot részeiben való szerepléssel és piálással töltik idejük nagy részét. A nagy különbség kettejük között viszont az, hogy míg Rick nehezen viseli, hogy kezd nélkülözött lenni, addig Cliff tökéletesen elégedett életével, mivel sohasem volt nagy karrierje így nem gyötri a tudat, hogy elveszíti azt. A történet másik szálában megismerhetjük Sharon Tate-t, és a Western Ranchen lakó Manson szektát, akik mindenféle csúnya dologra készülődnek. Gondolom azzal nem árulok egy nagy titkot, hogy a Manson banda leghíresebb áldozata Sharon Tate volt, ezt a tényt Tarantino ügyesen fel is használja, ami egyfajta vészjósló hangulatot kölcsönöz a filmnek.

Nehéz lenne Tarantino 9. művét műfajilag bárhová is besorolni, mivel a dráma, fekete komédia, thriller, horror és a szatíra is keveredik benne, hol egyik, hol másik hangsúlyos, de az is előfordul, hogy mindegyik egyszerre van jelen. A Volt egyszer egy… Hollywood rengeteg olyan jelenetet tartalmaz, ami egy-egy színészt, vagy éppen filmet figuráz ki, de mindezt úgy teszi, hogy nem nevetségessé teszi, hanem bemutatja a nézőnek Hollywood hőskorának kiemelkedő alakjait és filmes műfajait. Lerója tiszteletét, és mindezt úgy teszi, hogy a nézőről sem feledkezik meg. Mekkora királyság már, hogy ő az a rendező, aki képes volt DiCapriot és Pittet együtt leszerződtetni egy filmhez? Ez persze nem véletlen, egyfajta gesztus a moziközönségnek, mivel minden filmimádó titkos vágya volt (az enyém is), hogy ezt a két színészt végre együtt lássa a vásznon. Azt elárulhatom, hogy senki nem fog csalódni, mivel Pitt és DiCaprio szenzációsak együtt, és ha valaki megkérdezné, hogy melyikük színészi alakítása tetszett jobban szerintem válaszolni sem tudnék.
Volt egyszer egy... Hollywood
DiCaprio szerepe talán kicsit rizikósabb volt, mint Pitté, mivel Rick Dalton karaktere egy igazi primadonna, és mellé még meglehetősen ripacs is. Nagy riszpekt DiCaprionak, hogy ezt bevállalta, mivel egy rossz rendező kezei között rosszul is elsülhetett volna a dolog. Viszont annyira jól hozza Dalton figuráját, hogy mindent elhiszünk neki: a hisztit, a túljátszott alakításait, a dühöngését a sértődöttséget, dadogást, egyszerűen zseniális. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy DiCaprionak valószínűleg ez élete egyik legjobb alakítása. Nem lehetett egyszerű feladat olyasvalakit eljátszania, akinek színészi eszköztára klisékből és közhelyekből épül fel, de remekül megoldotta. Vicces volt, hogy a Rick Dalton által megformált karakterek nagyrészt reflektáltak DiCaprio színészi munkásságára. Hol egy kellék, hogy egy frizura vagy éppen egy jellegzetes szerepéhez köthető gesztus juttatta eszembe DiCaprio egy-egy filmjét.

A szívem másik csücske pedig Brad Pitt, aki annyira laza és cool, amilyen talán nem volt még eddig egyik filmjében sem. Eszméletlenül jól áll neki ez a szerep, nagy szüksége volt már erre, mivel hiába mondják sokan azt, hogy felette már eljárt az idő, de most bebizonyította, hogy még mindig ő Brad fucking Pitt. Hiába 55 éves, mikor levette a pólóját és megvillant az izmos felsőteste a csajok a mögöttem lévő sorban rendesen kapkodták a levegőt. 😀 Szóval Pitt semmit sem veszített a sármjából, és ezt Tarantino pofátlanul ki is használja, minden mozdulata, minden gesztusa és testtartása is arra a tényre játszik rá, hogy ő volt a 90-es évek egyik szexszimbóluma. A másik dolog, ami telitalálat volt Cliff Booth karakterében az a markáns komikus vonal. Neki köszönhetjük a film legabszurdabb és legviccesebb pillanatait, játszi könnyedséggel hozza a semmin sem izguló és szinte mindent elvicceskedő kaszkadőrt. DiCaprio-val együtt baromi erős párost alkotnak, és mivel DiCaprionak már van egy aranyszobrocskája, így ne legyünk irigyek, kapjon végre Brad Pitt is egyet. 🙂
Volt egyszer egy... Hollywood
Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a film női “főszereplőjéről” Margot Robbie-ról sem. Amikor megjelenik a vásznon szinte beragyogja azt, hihetetlenül gyönyörű és bájos az egész megjelenése, egyszerűen nem lehet nem imádni az általa megformált Sharon Tate-t. Szinte nem is beszél az egész film alatt, de alakítása így is nagyon emlékezetes marad. Ami nagy pozitívum, hogy Tarantino nem biodíszletként használja Robbie-t, hanem szerves része a történetnek, a vidámság és felszabadultság mellet karakterét körbelengi egyfajta vészjósló hangulat is. Valamint neki köszönhetjük a Volt egyszer egy… Hollywood egyik legbájosabb jelenetét is, mikor beül a moziba megnézni saját filmjét. Ez a jelenet nem tesz túl sokat hozzá a „történethez” viszont valami nagyon fontosat elárul Tarantinoról, az ahogy Tate csillogó szemekkel és gyermeki ártatlansággal szemléli, hogyan reagál a közönség színészi munkájára, egyfajta metaforája annak, hogy milyen örömmel tölt el egy filmkészítőt az, ha értik és szeretik a filmjét.

A remek főszereplőkön kívül, szintén remek mellékszereplőket válogatott össze a rendező (Al Pacino, Luke Perry, Kurt Russel, Emil Hirsch, Timothy Olyphant, Julie Butters, Austin Butler, Margaret Qualley, Damian Lewis, Mike Moh), mindenkinek jut egy-egy emlékezetes jelenet, és az összes színész nagyon profin játszik, ami szintén Tarantino profizmusát bizonyítja. A szereplőkön kívül, ami magát a filmet működteti az a 60-as évek hangulatának és Hollywood hőskorának ábrázolása. Az összes díszlet, jelmez és zene teljes összhangban van, olyan mintha időutazáson vennénk részt egy régen elfeledett dicső korba, ami után titkokban minden filmkészítő (filmimádó) szíve vágyakozik

Volt egyszer egy... HollywoodTalán nem ez lesz Tarantino életművének legkiemelkedőbb darabja, viszont számomra ez az eddigi legszerethetőbb filmje. Filmrajongó szívemet már az első képkockával megragadta és nem eresztette el a közel 3 óra alatt el egyszer sem. A Volt egyszer egy… Hollywood egy eléggé személyes alkotás filmkészítésről, moziról, nosztalgiáról és nem utolsósorban a közönségről. Tarantino talán ebben a filmben tartja legjobban szem előtt a nézőket, és az ő elvárásaikat. Persze ez nem azt jelenti, hogy meghazudtolja önmagát, hanem olyan dolgokat mutat, amire minden filmrajongó szeme felcsillan. Természetesen egy Tarantino filmben nem maradhat el a végső véres leszámolás sem, amit itt is megkapunk egy 15 perces totálisan abszurd őrület formájában, de még ez is tökéletesen beleillik a film hangulatába. A Volt egyszer egy… Hollywood-al Tarantino bebizonyította, hogy tudja hol a határ, és megtiszteli azzal a közönséget és a filmes szakmát is, hogy egy igazán elegáns és egyben megható jelenettel zárja le filmjét.

A Volt egyszer egy… Hollywood kétségkívül a 2019-es év egyik legjobba alkotása, de ez szerintem nem meglepő, mivel Quentin Tarantinoról beszélünk. A rendező bebizonyította, hogy lehet úgy szerzői filmet csinálni, hogy közben a közönség sem jár rosszul. Egyszerre személyes, de közben mindenkihez szól, egy olyan korról mesél, mikor még minden úgymond igazi volt, nem CGI-al csinálták a trükköket, hanem hús-vér emberek kockáztatták az életüket a színészek helyett, a díszletek fel voltak építve, viszont már érezni lehetett a technológiai fejlődés első szelét (színes film, holdra szállás stb.).

Kicsit hosszúra sikeredett ez a kritika, és ezt mondom úgy, hogy ez már a megvágott verzió, hogy még fogyasztható legyen az olvasók számára. 🙂 Úgy gondolom ajánlanom nem igazán kell a Volt egyszer egy… Hollywood című filmet, mivel aki Tarantino fan úgy is megnézni, ha nem az akkor pedig a Pitt-DiCaprio párosnak nem tud majd ellenállni. 🙂

Szerintem:

Hazai bemutató: 2019. augusztus 15.

Hazai forgalmazó: InterCom
Nézd meg a film adatlapját!